Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-09-01 / 3. szám
12 TÁROGATÓ Ez a keresztény felfogás hiányzik az istentelen fasiszta, kommunista és nácista rendszerekből, amelyekben csak az állam a fontos s minden annak van alárendelve. De ez hiányzik a kapitalisták világfelfogásából is, amely épen olyan istentelen, mint a kereszténységgel vagy általában a vallással hadakozó totalitárius rendszerek. ■— Az uj rendszerben nincsenek többé rabszolgák-állapitja meg örömmel Ádám-akikkel gúlát emeltetnének; “de gúlák sincsenek”-fejezhetné ki magát Lucifer, mikor figyelmezteti Ádámot arra, hogy ebben az uj rendszerben “minden el van lapulva”, nincs “a magas, ami vonz s nincs a mély, ami rettent”. Ez az, ami Amerikában s általában a tengerentúli államokban is feltűnik az Európából ideérkezettnek. A hatalmas katedrálisok s más építészeti műremekek hiányzanak itt; hiányzik minden, ami Európában imponált nekik. S mikor emiatt panaszkodnak, ugyanazt a választ nyerik, amit Ádám adott Lucifernek: azért hiányzanak mindezek a hatalmas alkotások, mert itt nem lehet rabszolgákkal dolgoztam; mikor ezeket az uj országokat felfedezték, már az újkor derengett a szabadságra való törekvésével s a rabszolgaság megszüntetésével. A válasz persze csak részben igaz s a valóság egész más képet mutat. Tény az, hogy ami Európában olyan imponáló: a nagy gót katedrálisok, az nem rabszolga munkának az eredménye, hanem a legszívesebben vállalt munkának a gyümölcse, azok szorgalmának és önfeláldozásának, akik az Isten dicsőségére dolgoztak. S nézzünk csak az amerikai felhőkarcolókra! Ezek is gúlák, ocsmány, modem gúlák, amelyeket ugyan nem rabszolgák emeltek, de mégis itt vannak, fényes bizonyítékául annak, hogy rabszolgák nélkül is lehet ugyan alkotni, de ami az igazi nagyságot, igazi művészi értéket adja, az nem rabszolga vagy nem-rabszolga munka eredménye, hanem attól függ, hogy ideális törekvésü-e a kor, vagy csupán kommerciális beállitódottságu. Tehát az egész okoskodást igy kellene helyes mederbe terelni: Ádám, te örülsz az uj kornak, mert nincsenek benne többé rabszolgák, mert szabad verseny van; te tudod, hogy ez az uj kor a kommerciális gondolkodásánál fogva nem fog olyan dolgokat, nagy — de anyagi haszon nélküli -— műremekeket termelni, amelyek csak ideális törekvésekből származhatnak, de te ezt nem bánod, te hajlandó vagy lemondani róluk, mert neked csak egy gondod van, az, hogy a közjó meglegyen, azaz hogy a nép boldog legyen. Téged a múlt minden nagyságának az elvesztéséért “kárpótol a közjó érzete”. De vájjon megvan-e az a “közjó”, amelyről Ádám beszél? Vájjon a szabad verseny kora meghozta-e a nép boldogságát? Erre a kérdésre nem lehet vádaszt adni a Tower tetejéről; le kell szállani a nép közé s élni a nép életét, mint a népnek a részei. XXXIV. Élet és elmélkedés a bábjátékos körül. (11. szin, a bábjátékostól az ibolyaárus leányig.) Ádám és Lucifer lejönnek a bástyáról (Tower) és a nép közé elegyednek. Ez az “elegyedés” úgy jött létre, hogy ők maguk is “munkásoknak” öltöztek, jeléül annak, hogy ebben a szinben a munkás fogja a főszerepet vinni. (Folytatjuk)
