Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-09-01 / 3. szám
10 TÁROGATÓ 32 Hiába esett a zajongó zavar, Mellyel a tömeg háborgást takar. A lovasok célhoz álltak, Indítási jelre vártak. Sankó a raj szélére szorult. Nézők közt nem került álmos, Biztatták Sankót s a táltost, Mely nyeregje alatt mozgott, Előre meg hátra forgott, Izgett-mozgott, kászolódott. A gyerek, izgalmában emelgette, Kipéteredett, nyereg-nyütte felét, Leikével, szemével résen volt, Ügyelte, leste a biró jelét. 33 Sankót s győző gebélyét. Igv védték meg személyét. Mikor csitult az izgalom, Győztesre várt a jutalom, Sankót hívták előre. Remekbe készült karikás, Melynek párja sehol sincs más, Került a nyaka köró. 34 Alig térült győzelmével. Parádézott gebélyével. Egy gazda rákiáltott: Úgy éljek, hogy ez igaz! A here-etető pimasz: Ez... az éjjeli lovas! Háromszor térültek, fordultak, Rótták a csárda körét. Ostortól nem kímélték, Habosán futó lovuk szőrét. Sankó nem ütötte vén lovát, Nem verte. Tenyerével veregette nyakát S az úgy futott, mint egy nyúl, Egész hosszában elnyúlt. Sankóban s lovában lüktetett az élet, Mely felsarkantyuzta a rivalgó népet, Nekik szólt a szerencse. Bár szorították, nyomták félre, Sankó húzott az élére, Vágtató lovasoknak. A ló ha fut szárnyat ereszt, Lovas-erény: elől meneszt, Féken tartva jó lovát. Mocskos, bár külső kört futott, Fokonként előre jutott, S átvette a vezetést. Lónak is van becsülete, Hogy Sankó vágyát betöltse, Összeszedte erejét. Úgy esett, mint egy mese, Nyert a ménes kehese. Zúgott, tombolt a sok nép. Gazdák mire felocsúdtak, Tiltakoztak, ahogy tudtak, A nép Sankó mellé állt. Hogy lohasszák a szeszélyét, Vesztes gazdák bosszújának, Mint egy bástya körülfogták, Most minden vesztes futtató, Sankót fürkészte kutatón, Ráismertek. . Ő volt az! Erre megfordult a cécó. . . .Hol egy vaslánc, meg egy békjó?! Kiáltozták a gazdák. A vásári nép talpon volt, Kevés hijja nem került holt. Összetűzött a két fél. Sankó titka kitudódott. Érdeme csak halmozódott Vásáros nép szemében. Regős-költő énekelte, Nevét nótába hímezte, Sándornak emlegette. VÉGE. Sokrates élete és haldia egy bölcs ember élete és halála; Jésus élete és haldia egy Istené. — Rousseau. ,4z evangélium nem úgy vonult végig a földön, mint a pusztító orkán, amely gyökerestől tép ki mindent, hanem mint a jótékony viz, szelíden, az élet forrásaiig hatolva, hogy azokat megtisztítsa és megfiatalítsa. —Lacordaire. A természetben minden nagy és méltó a megcsodálásra. — De La Bruyére. n..i
