Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1944-02-01 / 8. szám

8

TÁROGATÓ

volságban senkise lakott s ők több éven keresztül majdnem teljes egyedüllétben éltek. Most három fármjuk van, vagy száz hold földjük, felneveltek kilenc fiút és leányt, akiknek legtöbbje házas és letelepedett a saját farmján. /

Nem tudom leírni, hogy milyen rettenetes hideg volt az éjjel; kénytelen voltam a szőrmekabátomat magam köré csavarni, mielőtt elaludtam. Rosszkedvűen ébredtem s nem tudtam reggelizni a jó háziasszony minden biztatására se. Elindultunk a 18 mérföldnyire levő St. Catherine’s felé, amelynek a fekvése nagyon csinosnak látszott még télen is és kétségtelenül nagyon szép nyáron. Azt mondják, hogy fontos hely, mert a Welland csatorna közelében van, amely a Lake Ontariot a Lake Eriével köti össze; több mint 700 lakosa van. Az itteni iskolát a legjobbnak tartják a környéken. Ma reggel számtalan folyón mentünk át, amelyek nyáron a tóba ömlenek, de most mind be van fagyva s a környezetétől meg nem különböztethető: csak a rajtuk levő fahidak és a nem használt malmok árulták el őket. Ezeknek a neve Thirty Mile Creek, Forty Mile Creek, Twenty Mile Creek stb., de hogy miért, azt nem tudtam felfedni. (

St. Catherine’s-ból elindultunk a 12 mérföldnyire levő Niagarához. Ott angol, azaz inkább ir barátokra akadtam, akik örömteljes szeretettel fogadtak, és bizony nincs boldogitóbb látvány, mint a régi barát arca az uj országban.

(Folytatjuk.)

A kutya.

“Az embernek a legjobb barátja ellenefordulhat s ellenségévé válhat. A fia vagy a leánya, akiket szeretetteljes gonddal nevelt, háládatlanoknak bizonyulhatnak. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk s legdrágábbak nekünk, akikre a boldogságunkat bízzuk s a jó hírnevünket, elárulhatnak bennünket. A pénzünket elveszithetjük. Elrepül tőlünk, talán akkor, amikor legjobban kellene. Azok, akik majdnem leborulnak előttünk, amig szerencsénk van, elsőknek hajigáinak meg kővel akkor, amikor a balszerencse köszönt be.

Az egyetlen föltétlenül önzetlen barátunk, akivel ebben az őnző világban bírhatunk, az, aki sohase hagy el bennünket, aki sohase bizonyul hálátlannak vagy árulónak, a kutyánk. A kutya kitart mellettünk, akár gazdagok

vagyunk, akár szegények, akár egészségesek vagyunk, akár betegek. Hajlandó a hideg földön feküdni a téli szélben és hófúvásba», csakhogy a gazdája mellett maradhasson. Megcsókolja azt a kezet, amely nem tud neki táplálékot nyújtani s megnyalja a sebeinket, amelyeket a durva világgal való érintkezés okozott. Szegény gazdája nyáját úgy őrzi, mintha az fejedelem volna. Ha a barátaink mind elhagynak, ő velünk marad. Ha a gazdagságunk elröpül s a jónevünk darabokra tör, ő époly állandósággal szeret, mint ahogy a nap járja a maga pályáját.

Ha a sors a gazdáját számkivetetté teszi a világban, hontalanná és barátok nélkül, a hűséges kutya mást nem kér, csak azt, hogy kisérhesse, hogy megvédhesse a veszedelmektől és harcolhasson az ellenségei ellen. S mikor az utolsó jelenet következik be s gazdáját a halál fogadja be a karjai közé és a testét a hideg földbe eresztik le, ha a többi barátja el is szállingózik, a nemes kutya ott marad a sírjánál, a fejét a két lába között tartva, szomorú tekintettel, de teljes ébrenlétben, hűséges még a halál után is.” (George Graham Vest, v. amerikai szenátor.)

* * *

Ha az egész kutyafajt kiirtanák, a világ furcsa hellyé válna. Ahol ember van, ott kutya is van. Valamiképen végérvényesen hozzákapcsolódtak a kutyák az emberhez. A hagyomány azt tartja, hogy mikor az őssziileinkef kiűzték a paradicsomból, s kutya ingadozás nélkül követte őket. Ez a legenda jól illusztrálja a kutya jellemét, de a tudomány más magyarázatot ad az eredetéről. A tudomány azt tartja, hogy a kutya a farkas családból származik. A farkast és a sakált meg lehet szelídíteni. Az ugatást is megtanulják és minden tekintetben kutya módjára viselkedhetnek. A kutya és a farkas párosodhatnak is és az utódaik termékenyek. De az is tény, hogy a kutya elvadult formában nem üt vissza a farkasra, ami előfordulna, ha a farkastól származna. így valószínű, hogy úgy a farkas, mint a kutya egy közös őstől származtak s két különböző irányban fejlődtek. így tehát a farkas és a kutya nem testvérek, hanem unokatestvérek.

A régi zsidók nem szerették a kutyát s ezért a kutya keveset szerepel az Ószövetségben. De a régi görögök és rómaiak szerették. Az irodalmuk elismeréssel adózik a kutya bátorságának, hűségének és okosságának.

A kutyák közt jelentős a s zent bemardi,