Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 7. szám
10 TÁROGATÓ nyerni. Nézzük csak meg azt a sorsjegyet, hátha rajta van. Rajta is volt. De mikor elovastam a fő — és mellék — nyeremények nevét s átgondoltam, hogy mit jelent az, hogy a nyereményemet idehozhatják a szobámba: elsáppadtam. Mi történik majd, ha a távollétemben a nyereményemet egyszerűen beteszik a szobámba? Igaz, hogy elajándékozhatom valamelyik barátomnak, de mi történik addig, amig ő érte jön? Mi lesz a szőnyeggel, a karosszékkel, az ágyhuzattal? Hogyan lehet majd a kedves teremtmény maradványainak az illatát eltávolítani? A főnyeremény t.i. egy eleven főpulyka volt s a két melléknyeremény két eleven mellékpulyka. Két napig a pulykaveszedelem egészen megrontotta az életemet. Sötét, baljóslatú képek vonultak el a szemem előtt s még veszedelmesebb illatok lehetősége izgatta az orromat. De most már minden lehiggadt; az érverésem ismét normális; a szívdobogásom és az izgulékonyságom megszűnt. Miként a múltban, úgy a jelenben se nyertem. De a jövőben majd vigyázok arra, hogy mit nemnyerek a sorsjegyemmel.. . LAUKA GUSZTÁV 1863 decemberében nevezték ki az állami sajtóhivatal élére Lauka Gusztávot. Nagy eset volt ez, mert Lauka kedves, jószivü, vígkedvű poéta volt, de hires volt arról is, hogy ő az ország legkönnyelmübb bohémja, aki a munkát a legsúlyosabb bűnnek tartja. Lauka Guszti nagy mester volt a kölesönvevésben. Szabó Endre megírta, hogy egyszer egy hires Írótól kapott nyolcvan forint kölcsönt. Zálogot adott rá, megesküdvén, hogy a meghatározott időben vissza fogja fizetni a kölcsönt. A kölcsönügylet nem ment nehezen mert Lauka a zálogul adott gyürürégiségről igen megható történetet tudott mondani, hogy az az ő egyetlen családi ereklyéje: még a nagyanyjáé volt; azonkívül drága jószág is, hiszen a köve maga megéri a kölcsönösszeg tízszeresét. Megjött a visszafizetés határideje, leste az iróhitelező Laukát, de aki nem jött egész nap, az Lauka volt. Irt neki a hitelező, hogy siessen a nyolcvan forintot és annak járulékait holnap délig megadni, máskülönben ő eladja a gyűrűt. Lauka még csak nem is válaszolt. Fogja magát a hitelező és viszi a gyűrűt egy ékszerészhez. — Mennyit ád ezért a gyűrűért? Megnézi az ékszerész és kijelenti, hogy négy forintot.- Hogy-hogy, négy forintot? — hüledezlk a hitelező. —• Annyit ér az aranya. — De a köve, de a köve! — Az, uram, nem ér semmit, silány hamisítvány. A guta csak azért nem érte utói a bankárirót, mert úgy elszaladt, mint a fergeteg. Egyenesen Laukához. — Guszti! Hát miért csaptál te be engemet? Hiszen ez a gyűrű nem ér semmit sem, a köve hamisítvány. — Ki meri azt mondani? — Az ékszerész. Lauka majdenem könnyre fakadte a bus felgerjedéstől. — No, szegény nagyanyám! Hogy megcsalták !- A nagyanyád, a nagyanyád! De én! Én! — toporzékol a hitelező.- Ugyan kérlek — pattan fel Lauka —, ha olyan szegény asszony, mint volt az én nagyanyám, elviselhette, hogy igy becsapódott, hát mi az neked, dúsgazdag embernek?! Egyszer beállított Lauka gróf Széchenyi földművelésügyi miniszterhez és nagyon megkérte, hogy neki, aki egész életét az irodalomnak szentelle, öreg napjaira juttassanak tiz hold földet. — Ugyan mit termelne maga azon a tiz hold földön? — kérdezte tőle gúnyosan a minszter. Lauka Guszti egyszerre kiesett szerepéből és igy felelt: —• Spriccert! Öt holdon bort, öt holdon pedig, amelyik szikes, szódát! A BAGÓ. irta: Finta Sándor. Óh bagó, jó bagó, angyali bagó! Mit nekem egy világ-égés, Felmerült a bagó-kérdés. Világbaj?... semmi nekem,-Ha a bagót ének’lem. Lantom feszülj, Dalra hévülj, Halhatatlan szavakban ma virágozz. Hányán orruk fintorítják, Ha a bagó nevét hallják. Nem tudják, hogy mi a jó, Állj elő szagos bagó! Napfelkelte, Vagy lemente: Szájba gyürten, veled örömöt adó.
