Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1942-11-01 / 5. szám

TÁROGATÓ 11 íme, az oly sokáig remélt csuda-csengőn, Sem tartod rajta a szemed? Delibáb fogja elorozni tőled, Míg te álomkergetőn, más tájakon jársz. Ha elaltat egy csengő szava, Álomkergetés rabja leszel. Alig fordult el a náderdő sarkánál, Hogy a fiúban való csalódását, más útra Nóta-dudolásba kezdett, [terelje, A tapasztalt vén ember: . . . .Tíz éves ember, Kenyérkeresőn, Csikósbojtárként, JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás ) Ez a hazug erkölcs csupán illem, modor és elvonultság kérdése. Az amerikai dúsgazdagok vigyáznak, hogy a dőzsöléseik titokban ma­radjanak, mert különben ellenük fordulna a közvélemény. Az Isten tud róla, de nekik az Isten nem számit. Mivel az emberektől való titokban tartás az egyetlen gondjuk-illemmel élvezni! — mint Helene mondta — nagy leleményességet mutatnak a “leplek” kitalálásában. A nő azelőtt nem került intimebb viszonyba a férfival, mert ilyen viszony igen erős csábítás lett volna meg nem engedett nemi életre. Az újabb nemzedék kifundálta a “boyfriend-girlfriend” vonatkozást, amely egyfelől a legtisztességesebb lehet, de ha nem akar az lenni, lehetővé teszi vagy nagyon megkönnyíti a bűnös viszonyt anélkül, hogy a többi ember visszahatásától tartani kellene. — Amerika nagyon felkarolta az autót. Az autó tényleg fontos közlekedési és kenyérkereső eszköz, de hogy miért látszik legszükségesebbnek olyan egyetemi fiatalemberek számára, akiknek se kenyérkeresetre se közlekedésre nem kell, azt nem értjük meg máskép, mint úgy, hogy az említett boy-friend vagy girl­friend viszony bizonyos leélésére legalkalmasabbnak látszik. Valami­képen igy kell lenni, különben püspökök nem imának pásztorleveleket az ellen, ami az autókban történik a fiatalság között. Az erkölcsi középút filozófiáját a keresztény ember nem ismeri. Mi csak Istenre vagyunk tekintettel, mert csak tőle függünk s az emberekre csak annyiban, amennyiben azt Isten kívánja tőlünk. S amig ez igy van, addig szabadoknak érezzük magunkat, mert függetlenek vagyunk azoktól, akik a közvélemény vagy a társadalmi előítélet rabszolgáivá akarnak tenni bennünket. S amig ez igy van, addig fejlődni is tudunk. Aki az emberektől, a közvéleménytől függ, az csak változik, de nem fejlődik. Mi megvetjük Helene életbölcseségét, amely nyilván annyira megfelelt az ördögnek, hogy az bele is szeretett volna, ha ilyen érzelem­re egyáltalán képes lenne. Ménest terelő. Hej!.. Hej!.. Hej!.. Az ég takargatja, Bíbor kendővel, A nyáj szenderiti, Ezüst csengővel. Baj!. . Baj!. . Baj!.. Fáradt kis fiú, Ha elszenderül. Álomországa, Eléje terül. . Szép!.. Szép!.. Szép!..

Next

/
Oldalképek
Tartalom