Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 5. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. nek azt a szellemét, amely egyesegyedül vezethet eredményhez az annyira óhajtott nagy feladatban, a katholikus és protestáns egyházak egyesítésében. McNabb nagyon sürgeti, hogy a katholikusok tanulmányozzák az élő protestáns mozgalmakat, de egyszersmind idéz egy Nova Scotia-beli methodista lelkipásztort, aki panaszkodik, hogy a protestánsoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi a katholicizmus, mert soha még csak meg se próbálják a katholikus forrásokat tanulmányozni, hanem megelégszenek a katholicizmus eltorzított karrikatúráival. Mint minden nagy mozgalomban, itt is olyan személyek lesznek a sikeres vezetők, akikben a tudás nagy szeretettel is párosul. A jelek biztatók: a pápa békepontjait úgy a katholikusok, mint a protestáns egyházak vezető férfiai már kötelezőnek fogadták el. Ez olyan lépés, amelynek vallási jelentősége is van. A kutya ugat, a karaván halad. Népszerű szállóige: “a kutya ugat, a karaván halad”. Kevesen tudják azonban, hogy ez a török (és nem arab) közmondás — It havlar, kervan gider — mikép honosodott meg a magyar nyeivben. Pulszky Ferenc mondotta ezt a Magyar Tudományos Akadémia 1888 december 17-i ülésén, midőn Nendtvich Károly szóvátette az “Egyetértés” cimü újság december S-i, akadémiát támadó cikkét — A sajtószabadságnál fogva a sajtónak jogában áll megtámadni az akadémiát —■ igy beszélt Pulszky Ferenc —, ez ellen fel nem szólalhatunk. Gyakran megtámadja a minisztériumot is; hanem azért nem buktatja meg azt; nem buktatja meg az akadémiát sem. Akinek a nemzetre valami befolyása van, el kell készülve lennie arra, hogy ki tudja állani a támadásokat. A támadásokkal egyébiránt nem sokat gondolunk. Azt mondja egy arab közmondás:: “a kutya ugat, a karaván halad”, ami azt jelenti, hogy a karaván mit sem ád a kutya ugatására. (Az újságírókhoz fordulva:) És most arra kérem a jelenlévő hírlapíró urakat, hogy adják vissza minél hivebben azt, ami most történt. Mi megtesszük a magunk kötelességét: “A karaván halad.” (Magyar Nemzet) Madarász László. Kevés ember volt oly népszerű és egyben gyűlölt is 1848—49-ben, mit Madarász László. A túlzó forradalmárok rajongtak e fékezhetetlen szenvedélyű népvezérért, aki a francia forradalom rémuralmát akarta meghonosítani. A mérsékeltek pedig halálosan gyűlölték éppen ezért. Ki tudja, mivé nőtte volna ki magát, ha 1849-ben azt a vádat nem emelik ellene, hogy ő lopta el a hazaárulás miatt kivégzett gróf Zichy Ödön lefoglalt holmiai közül a gyémántokat, ékszereket. A Zichy-holmik ugyanis őreá voltak bizva, mint a honvédelmi bizottmány rendőri osztályának főnökére. Nyíltan gyémántlopással vádolták és olyan fenyegető lett vele szemben a hangulat, hogy még a Kossuth-uralom idején álruhában hamis útlevéllel szöknie kellett. Amerikába ment s ott csatlakozott Jowa államban azokhoz a magyar telepesekhez, akik ott Uj-Buda néven magyar farmokat alapítottak. Lehetetlen leírni, hogy ez a szerencsétlen ember mennyit szenvedett. Hol itt próbálkozott, holt ott, de sehol sem sikerült neki semmi. Egész életén át a legnyomorultabb sorban élő földműves volt. Ha gyémántot lo pott volna, bizonyára nem kellett volna ilyen alantas sorban tengetni életét. Leveleiben folyton azt sürgette, hogy tisztázzák végre a gyémántok ügyét, adjanak neki elégtételt, mert nem bírja tovább Amerikában a nyomorgást és nagyon kínozza a honvágy. Azonban sohasem lehetett tisztázni. Kilencvenkilenc éves koráig, tehát ötvenkilenc éven keresztül kínlódott Amerikában. Nyolevankilenc éves korában még igy irt öccsének: — Negyvenkilenc évekig kézdolgokból megéltem, vak fiammal együtt, most azonban, mint nyolcvan kilenc éves, még mindig dolgozom, de pénzt szerezhetni a nagy kiadásokra alig tudok. Leányom tanít, néhány közeli jómóduaknál, úgy négy-öt gyermeket, kap havonta 8 dollárt; Louis fiam rendőrkáplár, kap ruházatot az államtól; Józsi fiam, ki vakon született, mosásban a kereket hajtja pár centért; én nyolcvankilenc évvel a vállamon már 7 órakor dolgozom, fát is vágok, de ruházatom már pusztuló, hároméves bakancsban diszlek,
