Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-09-01 / 3. szám
4 TÁROGATÓ A barátaink. Persze a Szabad és Demokratikus Magyarország vezető embereiről van szó. Valamennyiről nem emlékezhetünk meg, mert valamennyit nem ismerjük és helynünk se volna. Például a chicagói csoport (Nagy Vince, Moholy-Nagy László stb.) nagyszerű munkát végez, de a jellemzésüket el kell halasztanunk. Itt csak egy pár new yorki barátunkról emlékezünk meg. Dr. Terebessy János, a Magyar Fórum és Harc szerkesztője, a mozgalom ügyvezető titkára. Éjjel-nappal dolgozik a mozgalom érdekében s csupán a levelezése elég volna vagy egy tucat embernek. De ez mégse riasszon vissza senkit attól, hogy fontos felvilágosításért hozzá ne forduljon. Jászi Oszkár, egyetemi tanár, a Társadalomtudományi Társaság lelke, a Huszadik Század szerkesztője, a Társadalomtudományi Könyvtár Kiadója, egy csomó tudományos mű szerzője, volt miniszter, tudós, aki a tudását mindig magas erkölcsi elvek érvényesítésével párosította. Gondolkodó s elsősorban minden probléma elméletileg való tisztánlátása s minden oldalról való megvilágositása érdekli. A meggyőződéséért kész minden szenvedést vállalni, de nem alkuszik meg. Ő a legrégibb száműzött, a magyarországi kommunizmus kitörése óta száműzött. Akik ismerik, tisztelik és becsülik, de az ellenfelei (én az elmúlt 37 évre emlékszem vissza) minden eszközzel iparkodtak lehetetlenné tenni. E tekintetben hasonlít a sorsa Károlyi Mihályéhoz, akinek benső barátja. Egy napon is születtek. Vámbéry Rusztem, egyetemi tanár, jogász, tudós, minden igaz ügy önzetlen védője, a világ egyik közismerten lebecsületesebb lapjának, az angol Manchester Guardian-nek munkatársa (természetesen egy csomó egyéb tudományos folyóiratnak is.) Mivel mindig az igazságot, becsületességet, haladást akarta, Károlyi Mihály munkatársai sorába került, ahol vezetőszerepe van. Az idén veit 70 éves s a Tárogató őszintén kivánja hogy a jó Isten még sokáig éltesse Magyarország és a magyar jövő javára. Fényes László, a szegények, elnyomottak, igazságtalanságot szenvedettek önfeláldozó védője. De milyen védője! A legpompásabb iró, aki ragyogó magyarsággal és könyörtelen tárgyilagossággal küzd a rákfene kiirtásán bárhová akarja is az magát befészkelni. Ha Fényes László úgy tudna angolul imi, ahogy magyarul tud, a világ egyik leghíresebb embere volna, mert a tudását, a tehetségét mindig a személyi vagy társadalmi vagy politikai nyavalyák megszüntetése, kimetszése szolgálatába állította. Száműzött; egyik országból a másikba kergették a gyűlölői, de mi hisszük és reméljük, hogy diadalmasan vonul vissza oda, ahová tartozik, Magyarországba. Ignotus, a Nyugat volt főszerkesztője, azé a Nyugaté amely Ady Endrét adta nekünk. Kiváló iró és gondolkodó. Lesznai Anna, magyar asszony iró. A magyarságát minden Írásának a levegője elárulja, de minden Írásában megmarad asszonynak, aki asszonyi szemmel tud látni és meglátni vonatkozásokat, amelyek még nők előtt is ismeretlenek szoktak maradni. Szenes Piroska, iró. Kiváló. A Magyar Fórumba irt visszaemlékezései olvasásakor végigfutott a hideg a hátunkon, mert ami itt valóság volt, még csinált történetnek is felizgató lett volna. Faludy György (jegyezzük meg ennek a fiatal költőnek a névét!) verseit a Harc hozta. Ezeket mind nagy élvezettel és érdeklődéssel olvastuk. Született agitátori-tehetség s kár volna ezt a ma annyira fontos irányban való dolgozását mellékvágányokért elhagynia. Kéri Pált már otthon is úgy ismertük, mint . nemzetközi vonatkozásokban is kiváló publicistát. Kijutott New Yorkba; mi sem természetesebb, mint az, hogy még mindig tanul, fejlődik, a könyvtárakat bújja. Az ellenfelei nem szeretik. Nem csuda. A tolla a gilotin szerepét játssza, ha a meggyőződése-amely mindig a haladás oldalán áll-ugy diktálja neki. Varró István, doktor, Chicagóban lakik. A Kereskedelmi és Iparkamara volt titkára, a Századunk szerkesztője, Nietzsche fordítója, több önálló mü szerzője. A Tiszaeszlárról irt essay-je egy kis mestermü: objektiv, jó perspektívába állított, alapos tanulmány. Művészi könyvkötő, amely képességéért őszintén irigyeljük. Másokról a Tárogató később fog megemlékezni.
