Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 5. szám
12 TÁROGATÓ talán beleszületett, vagy amelybe a körülményei folytán már fiatalkorában belekényszerült. Csak azt akarom hangsúlyozni Madách szellemével, hogy aki valamibe beledolgozta magát, abban maradjon is meg, mert az élete csak igy fog jelentőssé válni az embertársai szempontjából. Mennyivel kevesebb baj volna most a világán, ha Hitler megmaradt volna szobafestőnek s Mussolini szakszervezeti vezérnek! Mikor Éva elbámészkodik a nimfákon s barátokat vél bennük látni, akik majd jótanácsokkal szolgálnak, Lucifer erre inti őket: “Úgy jelelnek, mint kérdésiek szól." Azaz a föld minden jelensége hozzánk mért, ezek a jelenségek úgy felelnek, ahogy kérdezzük őket. így is mondhatnék: az emberi korlátozottságból hiába menekülünk a természethez, a földi dolgok nem fognak abból kiszabadítani bennünket. Mély mondás ez s megérdemli az átgondolást. A tudós fürkészheti a jelenségek világát s uj, meglepő törvényekre bukkanhat, de sohasem tudja meg a természetből azt, ami legjobban érdekelné: hogy mi értelme is van az életének; a természet csodálatos inspirációkat adhat a művésznek, de a “szép” megteremtése mégis csak újabb szépség keresésére ösztönzi. A természet kimeríthetetlen eszköze az emberi öntevékenység felébresztésének és gyakorlásának, de több kell az embernek, mint amennyit a Természet neki nyújthat. Ádám unja is ezeket a színpadi hatásokat s megmondja nyíltan, hogy mindez csak játék csillogása és az ördög hitegetése. Igaz tudást akar s nem elégszik meg Lucifer hitegetésével. X. Tudás és küzdés (3. szin. Lucifer: Keserves lesz.. .végig.) Ádám tudást akar. Lucifer gúnyosan jegyzi meg: ne félj, majd megkapod a tudást, annyira megkapod, hogy meg is bánod s “tudatlanságért fogsz epedni vissza.” Van olyan tudás, amely keserves csalódást jelent a számunkra; ilyen lehet az, mikor a tőzsdés megtudja, hogy az olcsón vásárolt értékpapírok nagyon drágák voltak, mert a bánya, amelyet képviseltek, nem termel semmit, vagy mikor a műtárgy gyűjtő olyasvalamiért adott ki nagy pénzt, amely később hamisítványnak bizonyult; vagy mikor valaki az egész életét odaadja egy olyan személynek, aki csak kívülről volt szemrevaló, de belül televolt rothadással. Az ilyen és hasonló tudás kiábrándító, megrázza az embert s néha olyan leverő hatással van némely gyengébb lényre, hogy az az életét is eldobja magától. Ez persze nagy eltévelyedés, mert a magunk életének az értékét sohasem szabad más ember viselkedésétől függővé tenni s még kevésbbé attól, hogy anyagi dolgokban szenvedtünk leromlást. Hogy a pénzemet elvesztettem az ostobaságom miatt, az csak ostobaság s annyit jelent, hogy valamit újra kell kezdenem s kevésbbé hiszékenynek kell lennem; ha elég ostoba voltam, hogy a magam életének az értékét abban láttam, hogy más hogyan viselkedik, hát ki kell ebből az ostobaságból evickélnem s ha az események úgy fejbe kólintották, hogy nemcsak a testi, hanem a lelki egyensúlyom is megbomlott, hát várni kell, hogy a kábulás elmúljon s aztán tisztább fejjel uj és igazibb értékeket keresni. Nagy eltévelyedéseket okoz az ilyen gyakorlatilag kiábrándító tudás s ezek az eltévelyedések emberileg érthetők, de általános szabályként mégis ép az ellenkező tételt lehet felállítani, azt, hogy az igazi tudás mindig és minden körülmények közt többet ér, mint a tudatlanság, babona, félrevezetettség. ( Folytatjuk )
