Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-0 -01 / 3. szám
12 TÁROGATÓ V. A bűnbeesés (Folytatólagosan a 3. szinig.) Lucifer elmondja a saját történetét. Angyal volt, ott állott az Ur trónja mellett, de megunta az egyhangú életet, a harmóniát, az egyensúlyt, a nyugalmat; mindezek helyett választotta a változatosságot, amely diszharmóniából, erők küzdelméből és harcából származik. A bukott angyal is teremtővé válik, megteremti a rosszat, amely harcol az ellen, ami jó, ami isteni. Az Isten a teremtés müvére azt mondta, hogy tökéletes és jó; ezt akarja felforgatni a bukott angyal s erre segítséget keres az emberben. Az embert kell megnyerni munkatársul; az embert kell elégedetlenné és engedetlenné tenni, a bűnbeesésével az ördög hatalma alá kerül és az ördög céljait szolgálja. A bűnnek ma is ez az értelme: fellázadni Isten ellen és az ördög szolgálatát vállalni. Ádám erős; az erős embert Lucifer azzal csábítja, amivel azt csábítani lehet: “ime én alkalmat adok neked az erőd használására; küzdést és harcot nyitok meg előtted, ami méltó az erődhöz és hozzád; amint én is ezt választottam az egyhangú nyugalom helyett. Az uj élet, az uj ut a küzdés és a harc utja-ez nyitva áll előtted, ha nekem fogadsz szót”-mondja a luciferi okoskodás. Ádámnak kételyei vannak, de ezeket a kételyeket megpróbálja eloszlatni Éva, akinek az okoskodása már Lucifer hatását mutatja. “Hogyan büntethetne meg bennünket az Isten, mikor mi csak úgy cselekszünk, amint cselekednünk kell mint az ő teremtményeinek? Ő teremtett bennünket, ő felelős azért, amik vagyunk, vagy amikké a cselekedeteink révén váltunk.” Ez persze rossz filozófia, ha ugyan egyáltalán filozófia, amint Lucifer nevezte. Ha Isten adta a parancsot, akkor magának a parancsnak a léte feltételezi hogy azt a parancsot át is lehet hágni. Nincs parancs az áthágás lehetősége nélkül, mert ha valamit a természetünknél fogva szükségképen megtennénk, azt nem kell parancsolni. Az emberi természetet Isten teremtette ugyan, de szabadnak teremtette; a rosszat is választhatjuk, engedetlenek lehetünk, vétkezhetünk. Lucifer talán fél is attól, hogy ha Éva sokáig okoskodik, még rájön az igazságra s szembeszáll a csábítással. Azért mondja, hogy a filozofálásnak olyan sok útja van, hogy csak megzavarja az embert, esetleg tébolydába viszi, de mindenesetre a sok lehetőség tudatossága megakadályozhatja a cselekedetet. S cselekedni kell. Éva hajlandó cselekedni, hajlandó szakítani a tiltott gyümölcsből, a hiúsága készteti erre: a tiltott gyümölcs örök ifjúságot igér neki. A bűnbeesés megtörtént. A bűnnel az ember elszakította magát az Istentől, hogy aztán évezredeken át sóvárogjon újra az Isten után. A költő szava szerint az Isten igy szól:, “Ádám, Ádám, elhagytál engemet, Elhagylak én is.” Ez nem felel meg a keresztény vallás tanításának, mert Isten sohasem hagyta el az embert s ma sem hagyja el a bűnöst. A bűnös ember maga szakítja meg az összeköttetését az Istennel s igy a lelki sötétségében nehezen látja meg az Isten feléje nyújtott kezét. Pedig ez a segítség megvan: “az Isten esőt ad az igazaknak és gonoszaknak egyaránt.” S ha Isten elhagyta volna az embert, nem küldte volna le egyetlen Fiát az emberi nem megváltására. De épen ez történt: az emberi nemet képviselte Ádám s vétke révén az emberi nem vétkezett. De Ádám bűnét, az eredendő bűnt, lemosta a keresztfán meghalt Urunk és Üdvözítőnk vére. ( Folytatjuk )
