Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 1-2. szám
10 TÁROGATÓ Fiatalember volt, 36 éves, mikor elkezdte, de fiatalon halt is meg 41 éves korában. Nehéz élete volt; részt vett a szabadságharcban, politikai okok miatt börtönbe is került s mikor onnan kiszabadult, megtudta, hogy a felesége hűtlen lett hozzá. Jegyezzük meg ezt, mert Madách emelkedett gondolkozására vall, hogy főmüvében nem általánosított s nem állt boszut a női nemen általában csak azért, mert az ő saját tapasztalata a nőkről keserves volt. Mi Az ember tragédiája? Hatalmas drámai költemény vagy költői formában irt dráma, amelyben az emberiség sorsával foglalkozik, hogy ennek a sorsnak a bemutatása után választ adjon arra a kérdésre, amely nemcsak minden intelligens embert, hanem általában minden embert izgat: van-e az életnek értelme? Érdemes-e egyáltalán élni? Az emberiséget Ádám képviseli, aki megálmodja az emberiség küzdelmeit: ő maga a főszereplő minden ilyen küzdelemben. A küzdelem tragikus, mert Ádám mindig a népért küzd, a nép javáért, amely nem érti meg, ellenkezik vele s végül is megbuktatja és minden nemes törekvését és önfeláldozását meghiusitja. Az ember tragédiája az égben kezdődik s az Isten szavával fejeződik be. Megpróbáljuk elolvasni részletekben az egészet és elmélkedni az egyes részletek felett. Ma az első szín egy részletével foglalkozunk. (Egész Ráfael: Hozsánna neked, Jóság-ig.) Az ember tragédiájának mindjárt az elején előfordul ez a szó eszme s utána állandóan ismétlődik. Mit jelent ez a szó? Az eszme filozófiai fogalom s Plátó filozófiájában játszott nagy szerepet. Plátónál az eszme gondolati valóság s mint ilyen megkülönböztetendő a tényleges valóságtól, amely csak rossz másolata az előbbinek. Minden dolognak megvan a maga eszméje, amely tökéletes, mig a dolog maga nem tökéletes, hanem csak többé-kevésbé megközelíti a tökéletes eszmét. így az eszmének az az értelme van, amelyet ideálnak szoktunk nevezni s amely előtünk lebeg, amely felé törekszünk, amelyet megvalósítani akarunk, amelyért élünk. Az Isten előtt is lebegett a világ eszméje, amelyet igy is nevezhetnénk, a világ gondolata. Mikor Isten a világot megteremtette, a gondolat ténnyé vált, “az örökös nagy eszme megtestesült.” A Biblia szerint is a világ nem egyszerre jött létre, hanem különböző időszakokban. Isten a világot úgy is teremthette, hogy a fejlődés elve érvényesült a szerves lények létrejövésében. De ha a szerves lényekre gondolunk, általánosságban nem lehet azt mondani, hogy “a gép forog”, mert a világ egésze nem gép. A gép nem ismer célszerűséget, regenerációt, tehát a világnak a gépies részén kívül van egy nem-gépies része is. Mikor Madách Az ember tragédiáját irta, a világ mechanikus felfogása volt az általánosan elfogadott vélemény, amelyet a tudomány azóta elejtett. “S e küzdés a nagyszerű fék Pályáján tovább vezetni.” Ez egyike a legmélyebb mondásoknak s nagyszerűen kifejezi az emberi élet tartalmát. Csak az jut a pályáján előre, aki előtt 1. van valami cél, amely felé halad; és 2. aki vállalja a fáradságot, hogy az eléje tornyosuló akadályokkal megbirkózzék. Cél nélkül nincs haladás, mert a haladás fogalma irányt tartalmaz s csak a cél jelentheti az irányt. Tehát célokat tűzünk magunk elé, valamit el akarunk érni, valami felé törtetünk, küzdünk, erőt veszünk magunkon, nekirugaszkodunk valaminek, tehát úgy járunk el, mint a fék, mert leszorítunk olyan mozgalmakat, olyan ösztönöket, amelyek a célunkkal ellenkeznek. Csak az olyan ember jut előre a célja felé, aki meg tudja fékezni magát: megfékezni, leszorítani a lustaságot, a jóravaló restséget; nem inni, mikor jólesnék az ital; esetleg nem dohányozni, mert az is árthatna bizonyos vonatkozásokban; leülni
