Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-11-01 / 5. szám
2 TÁROGATÓ sejtett energiákat kelt életre. Lényeges ahhoz, hogy az ember harmonikusan működhessék. Azáltal, hogy unalmas feladatok elvégzését vagy renyhe szokásaink megfékezését vállaljuk, magas feszültségű erőket hívunk életre. Az kell, hogy naponta fegyelmezzük magunkat úgy nagy, mint kis dolgokban, akkor könnyen megbirkózunk az élettel. Követeljük minmagunktól bizonyos dolgok elvégzését mennyiség és minőség szerint; az emberi vonatkozásokban tartsunk be sziklaszilárd szabályokat: fékezzük meg az alkoholra, eledelre és dohányzásra irányuló vágyainkat s akkor ezek a megbecsülhetetlen fegyelmezések a jellemünket és akaratunkat erősekké formálják. Aki naponta kis dolgokban fegyelmezte és megfékezte magát, az érezni fogja, hogy nagy dolgokban is ellen tud állni a romboló kisértéseknek. Érezni fog valami isteni erőt magában. Csak a testünk fegyelmezése teheti azt éppé és erőssé. Az izmaink ellanyhulnak, lustákká és nehezekké válunk; elhatározzuk, hogy majd végzünk valami testgyakorlást, de az első felbuzdulást hamar ismét ellanyhulás követ. Csak az akaratunk ismételt megfeszítése hozhatja meg a szükséges testi felfrissülést és erőt. Ismerek egy embert-mondja Carrel-aki minden hét vége felé átadja az autója kulcsát a szomszédban lakó doktorának. Ez alatt az idő alatt minden útját gyalog teszi: csavarog; kerüli az országutat és mellékutakon jár; az időjárással nem törődik. De valamennyiünknek nagy szükségünk van több napra, szélre és komisz időre-mindmegannvi testi orvosságra. Valamennyien hajlandók vagyunk a lustaságra: átengedni a munkát másnak, az élelmet meg nem érdemelni, a könnyebbet választani — ezek a mi állandó kisértéseink, amelyek elpuhitanak bennünket. Az emberi értelmet is csak fegyelmezéssel lehet ébren tartani. Plátó Akadémiájában a fiatal emberek politikai és erkölcsi kérdéseket vitattak meg maguk közt és az öregebb kkel. A 12. században Abelard tanítványai száz mérföldet gyalogoltak, hogy egy előadását meghallhassák. A mai fiatal emberek rohannak a moziba vagy valami ostoba rádió zenét hallgatnak. Az élet kialakító éveinek ez a bűnös elherdálása még csak megrovásban sem részesül a szülők részéről. S ez nagy bai, mert az egész uj nemzedék intellektuális fogazata kezd rothadni csak azért, mert használatlanul hever. A polgári élet valamely ágában aktiv részt kellene venni a fiatalságnak, hogy az energiáik ne heverjenek használatlanul. Ma olyan időket élünk, hogy minden közösségben van egy csomó speciális kérdés, amelyek megoldásában a fiataloknak részt kellene venniök. Nem szabad passzív szemlélőknek maradniok se a fiataloknak, se az öregeknek azokban a fontos mozgalmakban, amelyek ma napirenden vannak. Nemzeti sorsunk attól függ, hogy ki mennyi ötletet és megoldást tud ajánlani a súlyos problémáink megoldására. Az erkölcsiség is fegyelmezettséget követel. Az erkölcsi szépség ritka, de megigéző látvány. Azoknak, akik bírják, megmagyarázhatatlan energiát, szembeszökő bájt és parancsoló hatalmat ad. Hogy hogyan lehet ezt elérni? Hadd mandjam el egy fiatalkori iskolatársam példáját. Mivel idealista volt és ambiciózus s azt hitte, hogy a keresztény szentek a forrásai a legéleterősebb energiáknak, Szent Alajost választotta ideáljául. Őt utánozva keményen dolgozott, fegyelmezte magát és aszkéta módjára ellenőrizte a testi vágyait. Erkölcsi képességeit napról-napra gyarapította. Az apró napi nyereségek tartós erényekké kovacsolódtak, mig végül is valami magába a fiatal emberbe is beleszállt abból a lelki nagyságból, amely Szent Alajost jellemezte. Ez ragyog ki az életéből azokra is, akik körülötte élnek. Minmagunk legyűrése nem könnyű. De aki egyszer elnyerte, az érzi az élet igazi örömét. Akik elsajátittották, azok többé nem elégszenek meg gyerekes és idétlen gyönyörökkel. Dwight Moody, az evangelisztikus prédikátor, mondta egyszer: “Még nem találkoztam olyan emberrel, aki annyi bajt okozott volna nekem, mint enmagam.” A felnőtteknek nehéz a szokásaik újjá teremtése. Nemzetünk nagy reményét a gyermekek alkotják s azok, akik még nem születtek meg. Ezeknek a számától és minőségétől függ a jövő. Az Egyesült Államokban a születési görbe ijesztően laposodik, főleg azok közt, akik legalkalmasabbak arra, hegy gyerekük legyen. Az az asszony, aki fizikailag képes arra, hogy gyereke legyen, erősebbé és boldogabbá válik és hasznosabb állampolgárrá, ha lesz neki gyereke. Megfordítva: gyöngébb, boldogtalanabb és kevésbé hasznos emberi lénnyé válik, ha nem vállalja ezt a lényeges emberi tevékenységet. A gyermekek fegyelmezésében az első felelősség a szülőkre háramlik. Ez a felelősség fennáll. Az elkényeztetett gyerek Amerika legrosszabb termése. Sehol a világon nem puhítják jobban a gyermekeket, mint Amerikában, ahol a szülők nem tanítják meg őket arra, hogy dolgozzanak, keressenek és tanulja
