Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 3. szám

8 TÁROGATÓ csakhamar napfényre került. A magyar bé­kák nemcsak kuruttyoltak, hanem röhögtek is. Borzalmas hangokat hallattak, mintha csak a pokol szörnyetegei szabadultak volnak ki. A hímjeik basszus hangon fagótoztak; a nősté­nyek pedig úgy hangzottak, mintha rekedt hangú kórus fiuk gyakoroltak volna minden harmónia nélkül. Az első tavaszkor csak megjárta-az egész csak jó falusi tréfát jelentett. Végül is csak hatan voltak a békák. De a következő évre megszaporodtak. Százával tanyáztak a láp­ban s hallani lehetett őket már vagy tiz mér­­földnyiről. Az alvás lehetetlenné vált a falu­beliek számára. Percy szerzőtársának is volt villája a faluban, el kellett azt hagynia. Percy felesége hazament Londonba, mert az idegei felmondták a szolgálatot. A szolgák nem akartak tovább dolgozni s legalább egy ker­tésznek a gyereke előbb született meg a kelle­ténél. A következő évben a békák fékentartása lehetetlenné vált. Ezrével voltak már a láp­ban. A láp éjjel boszorkány gyűléssé vált. Úgy hangzott, mintha nagy rakás kutya üvöl­tött volna egyszerre. A falubeliek lázongani kezdtek. Osztályharcot emlegettek. “Csak a gazdagok újabb trükkje ez a szegény ember megalázásara ’’-mondták. V adász-társaságokat alakítottak s botokkal ostromolták meg a lá­pot. Sikerrel. Pont két békát ejtettek fog­lyul. A londhoni sajtó tudomást szerzett ezekről az eseményekről. A BBC (az angol rádió, British Broadcasting Corporation) speciális mikrofonokkal vette fel a láp zenéjét s to­vábbította az egész Angliának. Percy egy reggel arra ébredt, hogy a magyar békái ré­vén hiresebbé vált, mint a novellái és színda­rabjai révén. Első oldalas hírességgé vált. A londoni napi lapok hozták az arcképét, amint féllábbal az íriszek között állt. A láp nemzeti tulajdonná vált, majd olyan jelentős­sé, mint G. B. Shaw szakálla. S aztán jött a mostani esztendő. Percy és felesége kibékültek egymással. Valaki rájött arra, hogy a békák ehetők. A békák Anglia háborús érhdekeit szolgálják. S majd ha a háborúnak vége lesz, senkinek se lesz szive bántani a békákat, azokat a bé­kákat, amelyek az éjjeli őröket szórakoztatták az énekükkel, mikor hosszú és unalmas vir­rasztásukat végezték. (New York Times, 1940 jul. 28.) Rendle, Morgan: Tramps Heritage

Next

/
Oldalképek
Tartalom