Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 3. szám
8 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by the RUNDSCHAU PUBLISHING HOUSE 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. egyik francia mii a 14. századból, a másik spanyol a 13. századból. Brummer mindkét szobrot a torontoi Royal Ontario Museumnak ajándékozta, hogoy igy a háláját lerójja a torontoi tudós munkája iránt. Montrealban emléktáblával örökítették meg az első postaszolgálat helyét. A kanadai posta a francia uralomomal kezdődött 1705-ben, mikor az intendáns levélhordója felhatalmazást kapott arra, hogy meghatározott díjazásért magánosok leveleit is továbbítsa. Mikor Kanada angol kézbe került, Benjámin Franklin létesített rendes postaszolgálatot 1763-ban. Franklin a postaminisztérium államtitkára volt az amerikai gyarmatokban. Montreal és New York között lovasfutár vitte a postát havonként egyszer. Hátas lovakról a postamestereknek kellett gondoskodni a futárok számára, akiket a révészek ingyen tartoztak átvinni a folyókon. Montreal és Quebec között hetenként egyszer volt levélhordás s ez 30 órát vett igénybe. — Ma Kanadának több mint 12 ezer postahivatala van és 4500 falusi levélkihordó útja, amelyeken 250 ezer nagyon szétszórt vidéki levélszekrénybe helyezik a leveleket. A levelek és csomagdarabok száma évente 1230 millió. A kanadai posta tényleg igen jó s ami fő: ebben az országban a hatóság se fel nem nyitja a leveleket, se levelet el nem koboz. Néhanapján az Irish Sweepstake-et ugyan megszagolják a levélben s azt el is kobozzák, de ebből senkinek se erkölcsi, se anyagi kára nincs. A szeptember vadvirágai A szeptember a gerebesinek (Aster) hónapja és minden tekintetben nagyon szép hónap. Gerebesinek vannak mindenütt, az erdőkben, az utak mentén, a mezőkön, a folyók partján. Bár Magyarországon 15 változatát ismerik, a gerebesin amerikai virág, mert itt 73 változata van. Nem soroljuk fel valamennyit, csak egy pár feltűnően szépet. Itt van a jüleslevelii gerebesin (Aster Novae Angliáé, New England Aster), amely rendszerint egy kis patak mentén virágzik, bokros formája van és rózsás — ibolyaszinü virágjai. A másik a simalevelü gerebesin (A. Novi Belgii, New York Aster), amely karcsúbb és kevésbbé bokros formájú, nagy virágjai halvány kékek vagy ibolyaszinüek. Egyszer egy erdő melletti napsütötte tisztáson egész tömegét láttam ennek a kétféle gerebesinnek, olyan látvány volt, amelyet nem lehet elfeledni. Az u. n. Michaelmas Daisy (Aster ericoides) apró virágú, de nagyon, kecses. Könnyen felismerhetjük, mert a sárga közepü fehér virágai apró százszorszépeknek látszanak. Itt van aztán a sokvirágu Aster (Aster multiflorum), amely megfelel a nevének, tele van fehér vagy halványlila virágokkal. Az aranyos Aster nem Aster, csak hasonlít hozzá. Sárga virágú. A latin neve Chrysopsis mariam. Csak szét kell nézni a száraz homokos utszéleken, valószinülcg ott leljük ezt a szép nagyvirágu nővényt. Ugyancsak sárga virágú magas növésű szép őszi növény az örvénygyökér (Inula helenium, El campane), amely Európából vándorolt be s itt igen jól érzi magát, amit nem lehet mindenkiről elmondani, aki Európából vándorolt be. Magyarországon vagy 13 változata ismeretes, itt csak egy. De ebből az egy fajtából egész erdőt láttam nőni Torontóban. Az eddig említett növényekből mindenütt van bőven, most azonban említünk egy párat, amelyekből már kevés van, mert az emberek egész vandalizmussal tépték őket. Ilyen a megigéző kékségü rojtos tárnics (Gentiana erinita, Fringed Gentian), amely sok helyen kiveszett, mert az emberek százszámra hordták haza a vázáikba, pedig nem él semeddig se, ha letépik. Én minden ősszel elzarándokolok arra a helyre, ahol bőven nő, mert emberek arra nem igen járnak, s órák hosszáig gyönyörködöm a szépségében s elnézem a poszméheket, amint minden erejüket megfeszítik, hogy utat törjenek maguknak a virág bensejébe. Ha a fáradságuk sikerrel járt, akkor annyi mézben van részük, hogy egész belerészegednek. A rojtos tárnicson sokszor láttam szunyókáló poszméheket. A másik tárnics, amely szintén igen szép, az u. n. Bottle Gentian (Gentiana Andrewsii), ebbe még nehezebb a poszméhnek belemászni, de az vállalja ezt a feladatot is. A színe kék, de van egy fehér változata is, amely vígan nőtt Toronto határában egy helyen, mig egy nap valakinek eszébe nem jutott oda egy házat építeni. Az illető úgy okoskodott, hogy közel marad a városhoz, de mégis kívüle lesz az adófizetés szempontjából. De megfeledkezett a szúnyogokról. Jobb lett volna a tárnicsnak hagyni meg a helyet. A. B. H.
