Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ S ►--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------# TÖRTÉNETEK A SZEGÉNY EMBERRŐL ►------------------------------—--------------------------------------------------------------------------------4 Nyáron este féltizenegykor ... Ki ne érezte volna a nyári este vonzóerejét, amely hiv bennünket a szabadba, amit nappal a nagy hőség és elfoglaltságunk miatt kénytelenek vagyunk néllkülözni, más évszakokban pedig a hűvös vagy hideg esték miatt nem kívánunk? Ezért látunk annyi fiatal párt nyári estéken, amint kimennek a nagy mező füvére, oott leheverednek és pedig lehetőleg távol más emberek zavaró befolyásától, hogy egészen az est misztikus csöndjét élvezzék; ez a nyári este az, amely autóba ülteti azokat, akiknek van autójuk s akik kihajtanak a highway-re és vissza, ha ugyan nem tartanak egy kis pihenőt valami táncteremben; mindenki tudja, hogy a sör is jobban Ízlik nyári estéken a szabadban, azért a vendéglősök egy pár cserép muskátlival kertet rögtönöznek a vendéglőjük melletti aszfalton, ahol az esti sörözők igazában véve a természet szépségét élvezik; s ugyanaz a nyári esti vonzóerő birt engem is arra, hogy elhagyva fülledt levegőjű manzárd szobácskámat (amely nincs szigetelve s igy teljes egészében adja a palatető napi takarékosságának a gyümölcsét, a 96F° meleget), kimenjek a nyári csillagos ég alá, azaz kimenjek ennek a nagyvárosnak a főuccájára sétálni. Azért a főuccára s nem a nagy mező pázsitjára, mert én csak egy olyan magányos személy vagyok, aki se nem fiatal, se nem fele egy párnak; autóm nincs és sohasem táncoltam egész életemben; sörözni nem sörözök, nem vallási vagy ethikai vagy egyéb meggyőződésből, nem mások kritikája miatt, nem a sör rosszasága vagy a pénzem pozitive negativ mennyisége miatt, hanem csak egyszerűen nem sörözök (tehát ezt senki érdemnek ne tudja be.) A hőség künn is nagy volt; a gyümölcsárusok kiültek a boltjuk elé és lihegtek és izzadtak; a női sétálók minden fölösleges alsóruhát otthon hagytak, amint azt az esti világítás Röntgen hatása bizonyítótdéi, helótái nem leszünk soha.” Mi is ezt tartottuk: jó barátságban vagyunk a német néppel, de az ellen a sátáni fajzat ellen, amelyet Hitler és náci — csatlósai testesítenek meg, minden erőnkkel küzdeni fogunk. Nekünk drága Magyarország, drága a vallás, az erkölcs, a tisztesség, a megbízhatóság, tehát harcolnunk kell azok ellen, akik őrültségükben ezeket a kincseket akarják elpusztítani. Dr. Lajos Iván könyve gondviselésszerü munka. ta; a különböző jeges italok árusítói rekord üzletet csináltak; a mozik megteltek látogatókkal, mert az “air-conditioning” hirdetésük a bemutatott filmre vonatkozó minden jogos vagy jogtalan kritikai megjegyzést elnémított. Ezen a nyári estén féltizenegykor láttam egy embert, aki szintén künn volt az uccán, de akit nem a nyári este vonzott oda. Egész bizonyosan nem az este, mert hisz este l/i\\ volt, mikor hazafelé tartott. Ha ez az ember, akiről csak úgy csurgott az izzadság és akinek minden mozdulata elárulta a holtrafáradt szegény munkanélkülit, most volt a főuccán, akkor legalább is M/i órával ezelőtt kellett elhagynia azt a helyet, amely munkanélkülisége idején valami kenyérhez juttatta, azaz az utolsó szemétdombját. A mi emberünk t. i. hulladék-gyűjtő volt s ezt az üzletet napnyugtakor, azaz este 8 órakor be kell zárni. Gyárak dolgozhatnak egész éjjel, a mulatók majdnem egész éjjel, a kereskedők éjfélig, de a rendőrség keményen bünteti azokat a hulladék-gyűjtőket, akik a munkájukat nem tudják napfelkelte és napnyugta közt lebonyolítani. Aligha tévedünk tehát, ha a hatalmasan megrakott kocsijából — és egy másik körülményből is — azt a következtetést vonjuk le, hogy ez az ember napfelkeltekor indult neki a gyűjtésnek s valamikor estefelé valahol a város túlsó végén végül teljes kocsirakományra tett szert. A másik körülmény a következő: a hulladékgyűjtőkkel fenntartott barátságomból tudok arról a nagy konkurenciáról, amely ezt a vállalkozást annyira megnehezíti, olyannyira, hogy hacsak olyan korán el nem indulnak, amint azt a rendőrség megengedi, nincs kilátásuk eredményes munkára. Tehát a mi emberünk elindult korán reggel üres kocsival, de reménységgel megtöltött lélekkel. Amint az első leleményre bukkant, valószínűleg felcsillant a szeme, de a kocsija nehezebb lett. S minden újabb felfedezése több lelki könnyebbséget, de súlyosabb testi nehézséget okozott. És ez igy ment egész nap: a lélek erősödött, mert megélhetési lehetőségei gyarapodtak s ez a fokozatosan erősödő lélek segítette a fokozatosan megterhelt testet. S most hazafelé tartott. Hogy mennyi ideig kellett még mennie, nem tudom. Lehet, hogy mégegyszer annyi ideig, mint eddig. Az ember egész nap hőségben dolgozott és hatalmas terhét még mindig hőségben vitte haza. De bírta a terhet, a teste nem roskadt le alatta. A lelke tartotta benne az erőt; egy szabad ember szabad lelke, amelyet apró,
