Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1940-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ 9 hőmérsékletük 85-115 F fok. Naponta 1 millió gallon vizet ömlesztenek. Rúzsa Jenő Rúzsa Jenő a torontoi evangélikus egyház lelkésze. Régi vágya volt megirni a kanadai magyarok történetét, beszámolni az életükről, a sikereikről, egyszóval beszámolni mindarról, ami magyart és magyar értéket jelent Kanadában. Ilyen könyvet nem lehet “látatlanban” Írni; nem lehet úgy megirni, hogy az ember Torontóban leül az íróasztalához és a Saskatchewanból kapott hírek meg levelek alapján ir a saskatchewani magyarokról. El kell menni a saskatchewani meg albertai meg british-columbiai magyarok közé s személyes tapasztalatok alapján megállapítani, hogy hogy áll a “magyar ügy” Kanadában. Ezért Rúzsa Jenő február elején nyakába vette Kanadát “from coast to coast” — amint mondani szokás —, felfegyverkezve egy fotografáló masinával s egy csomó, Magyarországot ismertető vetített képpel a hazafias szellem ébrentartására s majd ha több hónapi tanulmány útja után hazatér, megírja a könyvét. Persze figyelembe vette mindazokat az adatokat és ismertetéseket, amelyeket a Kanadában szétszórt lelkészek és a magyarság egyéb vezetői bocsátottak a rendelkezésére, de egészben véve maga győződött meg arról, hogy milyen a magyar élet, magyar küzködés és magyar si• kér Kanadában. Természetes, hogy ez a fontos könyv nagyon érdekesnek is ígérkezik s megérdémli minden magyar, de elsősorban minden kanadai magyar ember támogatását. A könyv, amelynek pompás címlapját Hornyánszky Miklós, a Kanadában élő világhirü magyar festőművész rajzolta, az őszre jelenik meg s ára 2 dollár lesz. Torontoi magyar nyomdászmester nyomja s megrendelhető a szerzőtől: 10 Classic Ave., Toronto, Ont., Canada. Az amerikai demokrata otthon 1841 december 15-én telepedett le Amerika Davenport városában Fejérváry Miklós s lett annak hamarosan legtekintélyesebb polgára. Fejérváry Miklós, előkelő és gazdag magyar ur, a francia forradalmi eszmék hatása alatt szélsőséges demokrata lett. Úgy érezte, hogy nem tud tovább az elmaradott, akkor még rendi alkotmányban élő Magyarországon lenni és kivándorolt a demokrácia hazájába, Amerikába. Óriási vagyont szerzett ott, előkelő ember lett s Davenportban ma is Fejérváry-parknak hívják azt a gyönyörű, hatalmas parkot, amelyet Fejérváry ajándékozott ennek az amerikai városnak, amelynek különben legszebb utcáját ma is Fejérváry. Street-nek nevezik. Öregségére mégis csak hazavágyott Fejérváry és egy szép napon meg is érkezett Honiba, amelynek már 48 előtt egyik követe volt. Nagyon készültek a nagy demokrata fogadtatására Hontban. Amikor megérkezett, a legrusnyább, a legesetlenebb, legutolsó emberek kezdtek vele komázni, mert itthon azt hitték, hogy az a demokrácia. Tűrte is egy darabig Fejérváry ezt, amikor azonban községének legrongyosabb, legrészegebb, legelzüllöttebb embere nyilvánosan megölelte, megcsókolta és úgy szólt rá, hogy — szervusz, Miklós, édes demokrata cimborám —, se szó, se beszéd, felült a vonatra és búcsú nélkül tért vissza Amerikába. A nagy demokrata nem birta ki itthon — a “magyar demokráciát.” Amikor megint hazajött Fejérváry látogatóba, elmagyarázta mindenkinek, hogy csak a szorgalom, kitartás és munka viszi előre az embert. Egy öreg barátja vig poharazás közben faggatni kezdte, hogy miként lehet Amerikában milliókat szerezni. — Dolgozni, folyton csak dolgozni felelte Fejérvári —, ez a megvagvonosodás titka. Ámbár van a vagyonszerzésnek még egy sokkal egyszerűbb módja is: meg kell hóditani egy milliomos leánynak a szivét. (Magyar Nemzet.) A milánói Ambrosiana, amely köztudomás szerint a legnagyobb és legértékesebb egyházi könyvtárak egyike, előcsarnokában tiz szobrot akar felállítani, amelyekkel az irodalom legnagyobb szellemeit készül megtisztelni. Jóleső örömmel olvassuk, hogy a tiz szobor közül egy a magyar szellemnek is jut Petőfi Sándor alakjában. Mennyire igaz a francia miniszterelnöknek az a nemrég elhangzott mondása, hogy egy nemzetet nem a mennyiség és a szám, hanem a minőség és a kulturérték tesz naggyá! (Magyar Kultúra.) A valcerkirály vagyona Johann Strauss, a valcerkirály, sok valcert irt s igy nagy vagyont hagyott hátra. Mint tudjuk, ha a zenét nyilvánosan játsszák, a szerzői jog értelmében azért bizonyos összeget kell fizetni. Ha meggondoljuk, hogy Strauss szerzeményeit az egész világon játsszák majd mindennap a koncerttermekben, színházakban és rádióban, megértjük, hogy a szerzői tulajdonjog évente hatalmas összeget jelentett Strauss örököseinek. Emlékszem, hogy 1926- ban olvastam egy bécsi újságban, hogy Strauss özvegye évente kb. 1 millió 800ezer
