Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-03-01 / 9. szám
3 TÁROGATÓ nagyobb üzleti tehetség még nem lehet jogalap szinte korlátlan térfoglalásra ama tömegek megrövidítésével, amelyek az anyagelvi küzdelemben részben ép azért maradnak le, mert életük berendezésében nemcsak anyagelvi szempontokra helyezik a súlyt.” De ezek előrebocsátása után igy kritizálja a törvénytervezetet: “A komoly keresztény gondolkodás természetesen nem ismeri el a leszámolás akármilyen módjának jogosultságát s élénk különbséget tesz a nemzetrontásban bűnös zsidók és a tisztességes, erkölcsös és szerény zsidók között. A háború s a forradalmak haszonélvezőinek amorális tetteiért nem teheti felelőssé azt, aki ezekben az üzelmekben részt nem vett, esetleg a fronton küzdött és vitézségi érmeket kapott. A merő külszínre áttért zsidókért nem háríthatja az ódiumot s a megbízhatatlanságnak a vádját azokra, akik igaz lélekkel, alázatos és meggyőződéses hittel keresték s találták meg Krisztust s akiket éppen ezért az Anyaszentegyház fenntartás nélkül a magáénak vall. Fájdalmas igazságtalanságnak érzi az ilyen egy kalap alá fogást, amely kétszeresen sújtja azokat, akiket a kereszténység lelke már megfogott és kifinomitott. A komoly keresztény államvezetésnek meg kell találnia a helyes középutat: vissza kell szoritania a keresztényellenes irányban dolgozó, pökhendi és idegenként viselkedő elemeket, de nem szabad velük együtt arcul ütni, megsebezni s kétségbeesésbe kergetni azokat, akik fajtársaik jókora részének mélyen elitélendő üzelmeivel sohasem azonosították magukat.” “Azok a túlzók és heveskedők pedig, akik ma külföldi példára egyszerre heves antiszemiták lettek s akiknek a kereszténység maga sem elég antiszemita, jegyezzék meg, hogy ők maguk még mélyen benne úszkáltak a zsidó destrukció hínárjában, habzsolták a zsidó lapok és zsidó mulatóhelyek gyönyörűségeit és nyakig belemerültek a zsidó erkölcstelenségbe, amikor mi már élénken óvtuk a nemzetet a magyar szellem és kultúra elzsidósodásától. Hol voltak akkor ők, a mai hangosak? S ma ők akarnak a mi mestereink lenni? Kettőnk közt csak az a különbség, hogy mi nem gyűlöletből, hanem a kereszténység s a nemzet szeretetéből hárítjuk el a zsidó szellemiséget s hogy mi ezt akkor is tettük és tesszük, amikor mások talán keresztény, sőt antiszemita jelszavak alatt éppenséggel a zsidó morál elveit követik: a szenvedély, a gyűlölet és bosszuállás módszereit.” A Magyar Kultúra “Magyarország legelterjedtebb tudományos és társadalmi folyóirata” s igy a szava kellő súllyal esik a latba. Kanadai hozzászólás a zsidókérdéshez. Nem csoda, hogy a forrongó Európában, de különösen Kozépeurópában az intellektuális lakosság között kivándorlási láz dühöng. Mindenki térképek felett ül és tanulmányoz, angol tanároknak még sohasem volt akkora keletje, mint manapság és a spanyol nyelv kevés művelői Középeuropában éjjel — napái tanítanak. Mindenkinek van egy ismerőse, rokona, barátja a világ másik oldalán, egy másik kontinensen. Kervényszés, levelezés folyik és bizony sokan el is mennek a megbolygatott világból. Ennek a kivándorlási láznak — amelyet nagyban hüt a bevándorlási lehetőségek állandó csökkenése — van egy érdekesen komoly oldala is. Más kárán tanul az okos és mivelhogy ma úgyis általános jelszó Európában, hogy a zsidó a bűnbak és annak a kárán kell tanulni, hát ennek a kivándorlási mozgalomnak érdekes következménye is a zsidók kárán került felszínre. Ugyanis Európa szerencsétlen üldözött zsidói — nincs mit tagadni — nem igen értettek iparosmesterséghez, meg aztán nagyon kevés százalék értett a földműveléshez, és a lányok között nagyon kis százalék értett a főzéshez és háztartáshoz. Jött Hitler, jött Mussolini, jött a többi európai zsidótörvény, a zsidóknak akarva, akaratlanul menniök kellet s még az volt a szerencséjük, hogyha engedték őket. A zsidók mentek volna és mennének, de nem fogadja be őket senki és bizony a visszautasítás nem azért történik, mert gyűlölet vezetné mondjuk Dél Rhodesia kormányát a zsidók iránt, hanem azért mert mit tud még több kereskedelmi ügynök, vagy bankhivatalnok, vagy fehérnemükereskedő Dél-Rhodesiában csinálni, minek még több villamossági szakkereskedő Ausztráliában és minek ócskavaskereskedő Tanganyikában? Jó iparos, vagy különösen ügyes és dolgos fármer kellene. Ha a zsidók értenének az ilyenhez, hamarább és könnyebben bejutnának mindenfelé, akik értetlek, azok már el is helyezkedtek szerte a világban. Szóval ez a tökéletes hozzá-nem-értés fogas kérdés elé állította azokat az országokat, akik segíteni szerettek volna rajtuk és bizony sok keserű percet szerzett a zsidóknak is. Mit Volt mit tenni? Megindult az átképzés. A volt bankhivatalnok inasnak ment a szomszédos müasztaloshoz, a vidéki ócskavasas fia elment a szomszéd fármer birtokára kapát forgatni és tehenet fejni. Este pedig nekiültek angolul meg spanyolul, vagy franciául tanulni. Átképzés ez a főjelszó. Vissza a földhöz vissza a szerszámhoz, ez a parancs, a szükség
