Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-03-01 / 7. szám
4. oldal. 7. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ késziíés. D) Tárgyalás. E) Rendezés. F) Ismétlés. G) Tendencia. A) Hangulatkeltés. A második osztály idefigyel ! A múltkor kimentem sétálni a vasúti állomás felé. Odaérve egy katonavonatot láttam. Mi az a katonavonat, Pali? Gyermek: Olyan vonat, amely katonákat szállít.— A katonák a vonatból kiszálltak; mindegyiknek a kezében egy-egy pléhedény volt. (Csajka) Minden katonának egy nagy fazékból meleg ételt adtak, mert tudjátok meg kedves gyermekeim, hogy békében is, de különösen háborúban az egyes vasúti állomásokon vannak úgynevezett tábori konyhák, amelyek az átvonuló- katonákat meleg étellel látják el.— A katonák az ételt állva ették meg. Egyik kezükben tartották az ételes csajkát, a másikban kenyeret és kanalat s igy étkeztek. Mit gondolsz, Péter, miért étkeztek a katonák igy?— Gyermek: Mert nem volt sem asztal, sem szék, ahová leüljenek.— Helyesen gondolkozol fiam. Bizony szegény hős katonáinknak sokszor nem jut az étkezéshez — rfint nekünk idehaza — asztal meg szék, hanem legtöbbször állva és gyorsan fogyasztják el ételüket. No, de most már nem sokára hazajönnek hőseink s itthon majd jut nékik is ismét asztal is, szék is az étkezéshez. B) Előkészítés. Miért ettek a katonák állva, Béla? Gyermek: Mert nem volt asztaluk, székük, ahová leüljenek.— Hát itt, a tanteremben, látsz-e asztalt, Mariska? Gyermek: Látok.— Hol van asztal? Ahol a tanító úr ül.— Hát szék van-e a tanteremben, Rózsi? Gyermek: Van. Hol van? Gyermek: Az asztal mellett. Hol ülnek a gyermekek az iskolában, Józsi? Gyermek: A padokban.— Az aztalt, széket, padot egyszóval minek nevezzük, Laci? Gyermek: Ezeket egyszóval bútoroknak nevezzük.— Az iskolában levő bútoroknak mi a neve, Jolán? Gyermek: Azokat iskolai bútoroknak nevezzük.— Hát az otthon levőket, hogy nevezzük? Gyerm.: Házi bútoroknak nevezzük. C) Célkitűzés. Vájjon ki késziti a bútorokat, Gyuri? Gyermek: A bútorokat az asztalos késziti. Hol késziti azokat? Gyermek: Az asztalosműhelyben.— Jól van. Ma gyermekek, az asztalos műhelyről fogunk sok és szép hasznos dolgokat tanulni; Miről is fogunk mi ma tanulni, Juliska? Gyermek: Az asztalos műhelyről. No jól van! Hát, ha azt akarjátok, hogy sok szépet tanuljatok, akkor figyeljetek ide szépen. D) Tárgyalás. Ki volt már közületek asztalos műhelyben ? (Akadhat egy-kettő) Gyermekek: Én, én is!— No, Gyuri fiam, mond meg, hogy ho! láttál asztalos műhelyt. Gyermek: Nagyfaluban.— Úgy van. Szilasi bácsi műhelyében voltál, úgy-e? Gyermek: Igen!— Hát aztán mit láttál ott, fiam? Gyermek: Láttam egy nagy asztalt, amelyen Szilasi bácsi gyalult.— Nem asztalnak nevezzük azt, fiam, hanem gyalúpadnak. Minek nevezzük? Gyermek: Gyalúpadnak. — (Gyalúpadot természetben nem muthathatok be, kicsinyített alakban azonban igen; vagy egy jó képben. Tehát igy szemléltetek). Itt van gyermekek egy kis gyalúpad olyan mint az asztalos gyalúpadja, csakhogy sokkal kisebb. Mire használja az asztalos a gyalúpadot, Paii? Gyermek: Azon gyalul. Mit gyalúl? Gyermek: Deszkát, fát,— Mivel gyalúlja, Laci? Gyermek: Az asztalos gyalúval gyalúl.— Ki láttot már közületek gyalút? Gyermekek: Én is, én is! (Többen is láthattak, mert gyalú, különösen faluhelyen, majdnem minden háznál van). íme, gyermekek, hoztam magammal egy gyalút, bemutatom nektek. Hogyan fogja az asztalos a gvafút, Péter? Gyermek: (Megmutatja balkezével kormányozta, a jobbal taszítja. Cselekvő szemléltetés). Hogyan gyalui az asztalos, Lajos ? Gyermek: (Egy deszkán gyalúval megmutatja, cselekvő szeml.) Mutassátok meg mindnyájan, hogyan gyalúl az asztalos? Gyermekek: (Gyalú hiányában tolltartójukkal a pádon gyalulást mímelnek; csel! szeml.) Elég! Mi hull alá a gya- lúláskor a gyalúpadról, Annuska? Gyerm: Forgács.— Hogy nevezzük ezt a forgácsot? Gyermek: . Gyalúforgácsnak. — Jól van Gyermekeim, most már ismerjük az asztalosmesternek két szerszámát. Melyek azok Jancsi? Gyermek: A gyalúpad és a gyalú. Vájjon van-e még más szerszáma is az asztalosnak, Gyuri? Gyermek: Van. Én lát
