Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-12-01 / 4. szám
4. szám. tanügyi értesítő 5. oldal. kedvelt, amellyel annyi vidám órát szereztél s annyiszor rikattad meg lelkes hallgatóidat. Üres az egykor virágos ablak, puszta a kis kert;— elvirult a színes azalea kelyhe, lehullott a büszke drireki rózsa fehér szirma, elhervaát a piros szegfű illatos virága. Hideg őszi szél sivit a letarolt kertecske fölfitt és söpri könnyörtelenül a letépett szirmokat. De tán épen kegyeletből teszi, talán elakarja vinni őket távoli sirodra, hogy telehintve azt, hírét vigye szülő falud meleg részvétének. Nem búcsúztunk tőled, hiszen visszavártunk s bár messze mentél tőlünk megnyugodni, gondolatban körülálijuk friss hantodat és telehintjíik az emlékezés, a szeretet s a kegyelet virágaival. Isten veled kedves kartárs! Isten veled! (Kapnikbánya.) lanky RoXÓn. EBYE5dLETI ÉLET. Bírálati észrevételek „A falusi kisebb fokozatú gazdasági ismétlő-iskolák életképességének fokozása“ cimü pályamüvekről. I., „Akié a föld, azé az ország“ jeligés pályamű szerzője az érvényben levő szervezési alapot nem tartja megfelelőnek, s az azon épített iskolát nem életképesnek,— meggyőző indoklás nélkül. Bizonyos, hogy ahol az iskola az adott alapon jóformán meg sem kezdi, vagy csak tél-tul novembertől-márciusig tengeti dolgait, ott sem az alapvetés életrevalóságát, sem a munkakivitel módozatait, sem eredményben az életet hiába keressük. De szintoly elvitathatatlan tapasztalat, hogy a- hol az elérhető célnak, a tanerők igénybe vehető munkaidejének, valamint a fentartási eijesitő képességnek is megfelelően alkotott szervezés végre van hajtva, ott mind az alap-, mind az iskolai munkákban feltétlen lehet s van is életképesség. A pályatétel ugyancsak e nézeten nyugszik,— kívánván az életképesség fokozását. W & No, mert hiszen arra a fejlődés őrök törvénye szerint is folytan szükség van; és lesz is! Szervezési alapon, iskola működésen egyaránt. Magam is tapasztalati meggyőződésen lévén, helyesebbnek tartottam volna: válassza külön szerző a sajnos- csakugyan még mindig nagy számban-, úgyszólván csak papíron levő iskolákat, jövendő sorsuk fölött e nagy súlyú kívánattal, hogy: tessék ezek alatt is végrehajtani valahára a szervezeti rendeletet, hadd beszélhessünk aztán róluk ; hiányaik miatt ne tévedjünk arra, hogy rossz az alap, fel kell azt boritani! — Fejlődésük kívánalmait pedig, más oldalon a működésükben tekintetbe jöhető iskolákra fektetve, némileg adatokkal bizonyította volna,— leltáraikba, számadás,— költségvetéseikbe, évvégi haladásuk beszámolásába, s talán itt-ott hajlékaikba való betekintés után is,— hogy mily arányú az életképesség, s általában mi szolgálna annak fokozására? Bajaink, akadályaink vannak az ismétlő iskolázás körül bőven, — az bizonyos! S ezek között,— a kevesen bár—, de az élőkről tárgyalni, okoskodni,—részemről így fogom fel a tételt,— már annyival is érdekesebbnek, értékesebbnek tartom, mert a bemutatott életkép, egy kis erélyes végrehajtással párosulva, talán inkább vonzattá, segítené életre kelni a szunnyadó állapotot is. Föítészem, hogy ily élő iskola felé hajlik szerző is tárgyalása során, kívánván a gyakorló terület bővítését.— Elég szerény bár, nein tartom életakadálynak a mostani kisebb területet sem,— ha igazi mintaszerűéit van az a kísérleti, gyakorlati oktatásban kézéivé a faiskolával párhuzamban.— Kezdetnek jó ideig elég az,—csak indulnánk már minden vonalon. Szükségét látja a búzgóságnak ?! Nagyon helyesen keresi, hogy hol lakik a lélek.-Írva is vagyon! Az jelenti az életet!- És az arravaló- ságl-Érvényesiilésük elöl azonban: sógorság, komaság, eikedvetlenedés, mellőzés, az ügy kárára, soha meg nem szűnik a földről,— óhajtsuk összetett kezekkel bár—, másként, csak ha mindnyájan, minden dolgainkhoz, értünk.— Értenünk kell, hajlam mérlegelés
