Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
8. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. Lázálmas, hosszú éjtszcikákon Egyformák lesznek álmaink: Kelszinii lesz jaj! minden álom, Melyben szivünk hő vágya ring. S mégis búcsúznunk kell. — Az óra Könyörtelen’ siet, siet, De higgyük, hogy találkozóra Hi nemsokára négy szivei. Ölelkezzünk oly szép reménnyel, Mint amikor bölcsötökön Nagy diadallal tépte széjjel A röpke kint az ős öröm. Ne fájjon nektek, hogy anyátok Oly szomorú s annyit zokog, — Minden könnye száz áldás rátok: Csak ti legyetek boldogok! A csüggedés nehéz keserve Ne ostromolja telketek, Legyen minden, mi kin, feledve S minden, mi öröm, veletek. Virágozzátok fel sapkátok, Csak jót, ne rosszat várjatok, Csak azt nézzétek, ami rátok Élő dicsőséget ragyog. Gyermekkorotok régi álma, Mely annyi üdvvel szállt tova, Szálljon hozzátok vissza máma S ne hagyjon el soha, soha. Az elszántság nagy, szent malasztja Istenítse meg szivetek; Higgyétek, hogy egy szebb tavaszra Ha nap kél, az a tietek. Bízzátok ránk a nagy keresztet, Az eleven-holt bánatot; A mi szivünk már százszor vesztett, De hitünk még el nem hagyott. Hiszünk ma is, kínnal vajúdva S mig kebelünkre ölelünk, Nem kérdjük, mi a végzet útja . . . Hadd egyengesse Istenünk! Az Ö nevét szivünkbe zárjuk, Hisz Ö van, Ö lesz veletek; Mit rendel: szolgákul bevárjuk . . . Isten nevében menjetek!
