Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-06-01 / 10. szám
10 oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám. tíet, ki arassa le az életei, ki keresse meg a család szükségleteit, ki gondozza a gyermekeket, ha nem a társadalom ? Ha az anya tudja, hogy a gyermeke jó helyen, megfelelő gondozás és felügyelet alatt van, ha tudja, hogy távollétében nem gyújtja fel a házát, nem ejti pusztulás veszedelmébe a községet,- kétszeres kedvvel dolgozik és nyugodt lélekkel végzi nehéz munkáját. A gyermek gondozása tehát hazafias és emberi kötelessége a társadalomnak. Arról van szó, hogy amig a családanyák a mindnyájunk kenyeréért munkában állanak, gyűjtsük össze a gyermekeket valahol (például a májustól - októberig rendesen szünetelő iskolákban) s gondos felügyelet alatt tartsuk őket reggeltől-estig, amig az anyjuk haza nem (ér a munkából s át nem veszi ismét a gyermekeit. Az iskolát mindenesetre ingyen engedi át erre az istenes célra az állam, a község vagy a felekezet. A felügyeletet szintén ingyenesen elvállalja fölváltva a község intelligenciája, az iskolai szünetet élvező tanitó vagy tanítónő, legrosszabb esetben pedig a község elöregedett és munkaképtelen lakossága. Úgy képzeljük, hogy az intelligencia vállalja a gyermekek szellemi vezetését és nevelését, a község munkaképtelen lakossága pedig a gyermekek személyi (tisztasági stb.) gondozását. Élelmezést szívesen ad a gyermekeknek az anyjuk, mielőtt a munkába menne vagy pedig a község melegszívű lakossága, amelynek bizonyára mindig van egy-egy kanálka levese vagy főzeléke a szegényebb gyermekek számára. íme az anyák tehermentesítése és a községi gyermekgondozás kérdésének megoldása. Nem kell hozzá más, mint meleg szív, egy kis ember szeretet s annak a megértése, hogy amikor biztosítjuk a termést, az az országnak, a népnek és önmagunknak egyformán teszünk szolgálatot.“ Az emberbaráti nemes intencióktól áthatott körlevélben foglaltakat amidőn a legmelegebben ajánlom a vármegye mindenkor nemesen érző, minden nemes és jó iránt melegen és szívből érdeklődő tanítói karának megszívlelő figyelmébe, egész bizalommal kérem fel, hogy különösen oly községekben, hol kisdedovóda, vagy nyári gyer- mekmenhely nincs, a gyermek védelemnek e körlevélben megjelölt módón és eszközök igénybe vételeiével való szervezését az emberbaráti szeretet nevében karolják fel, azonnal vegyék kezűibe hogy a szép eszme, melynek megvalósítása még anyagi áldozatot sem igényel, az iskolai, évzáró vizsgálatok megtartása után, amikor az iskolák e cél szolgálatába igénybevehetők, időszerűségnél .fogva nyomban testet ölt- hessen. Szíveskedjék fáradozása eredményéről hozzám f. év junius hó 15.-ig lekésőbben részletes jelentést tenni. Szatmár-Németi, május hó 4.-én. 1838—1917 tfsz. Az áll. tanintézetek igazgatóságának. Nyilvántartó könyvem szerint felette nagy számmal vannak iskolák és ovódák, melyek számadásaikkal, ideértve gazd. ismétlő s egyes külön államsegélyek elszámolását, az ijusági könytár számadást is, évekről visszamenőleg hátralékban vannak. Ati} ági fegyelmi felelősség terhe melleit, felhívom Cimet, mint a vezetése alatt álló tan és óvintézetek számadó gondnokát, hogy hátralékos számadásait legkésőbb julius, illetve az 1916 17 tanévit szeptember 1-ig okvetlen terjessze illetékes helyre! Ha pedig netán nem érezné magát tartozónak a számadással s esetleg a nyilvántartó könyvből kimaradt a feljegyzés, je lentse nekem forduló postával, hogy legutóbb melyik számadást (iskolai, óvodai, könyvtár számadást) melyik időről és hová terjesztette be s melyik tanévi, illetve költségvetési évi számadása volt véglegesen jóváhagyva, idézze a közig, bizottság számát 1915/16 tanévtől az iskolai és óvodai számadásokhoz az „anyag számadás“ is csatolandó. (L. a 450) 1916 tanf. rendeletet, Tanügyi Értesítő 1916 márciusi számában. Szatmár-Németi, 1917. május hó 4.-én.
