Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-05-01 / 9. szám
XU. éuíolycim 5zatmtír-némeii, 1917. május rfinÜSY! ÉRTESÍTŐ HEUELÉ5- É5 0KTRTR5UGYI 5ZRKLRPFelelős szerkesztő: TársszerkesJtő : Neubauer Elemér, Székely Rrpdö, 5zatmdr-némeii, Taniíókháza. Nagybánya. • megjelenik minőén hónap 1-én Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanító-Egyesület. Előfizetési ára : egy éure 6 kar. Á háború rossz hatásaiból. Küzdünk, szenvedünk, eredményt érünk el s megmaradunk vagy elpusztulunk. Ez az élet békében és háborúban. Azonban a háború alatt erősebb a küzdés, fokozottabb és győzelmesebb a szenvedés, kockázatosabb a megmaradás. Hasztalan igyekszünk magunkat megerősíteni, hiába iparkodunk a figyelmünket munkáinkra ösz- pontositani, belső értékében és eredményében semmiféle munkánk nem az, ami békében lehetett. Az aggodalom, a háborúért való nagymérvű áldozat a figyelmet elvonja, leköti, az igyekezetei sökkenti, az odaadást gyengíti. Napról-napra fokozottan látjuk a belső rendnek ,a meglazulását, az erélynek gyengülését, a rendszabályoknak kijátszását, a törvénynek megkerülését, a könnyelműségnek, a dologtalanság- nak, a romlásnak a jeleit, melyek a jobb irányú embereket, a gondolkodni szeretőket, az ország és a nemzet jövőjére dolgozni akarókat elkedvetlenítik, szorongással töltik el. A háború alatt mindenik harcot folytató államban a belső élet és rend nem az, ami békében volt. Felületesség, könnyelműség, léhaság uralkodik az emberek egy részén. A kötelesség- teljesítés, a lelkiismeretesség, sokakban meglazult s kezd elaludni. Nem úgy gondolkoznak s nem úgy éinek sokan még ma sem, hogy az a háború okozta takarékosságnak, a háború komolyságának átnézésre és áttértésére vallana. Sokan ma sem alkalmazkodnak a háborús takarékessághoz. Ételük, ruházkodásuk, magatartásuk, egész életmódjuk nem háborús, nem szolid, nem komoly, sőt visszatetsző. 1914. augusztus eleje óta különös alkalmam van a hadsegélyeseket naponta figyelni, a hadbavonultak családjainak életét látni. Látok tisztességes, komoly magatartást, szorgalmat, odaadó iparkodást több családanyáinál. Akárhány a lehetőségig a férje munkáját is végezni igyekszik. Tiszteletet parancsol az ilyen. Megérdemli a közbecsüiést. Megérdemli, hogy megérje férjének épségben való hazatértét, megérdemli a boldogságot. Azonban üiég mindig van egy tekintélyes csoport, amelyik nem ilyen. Ez a csoport megfeledkezett a munkáról, emberies feladatáról, családfentartás kötelességéről és küzdelméről. Régebb is tapasztaltuk, hogy ahol ajándékot kaphat, oda tolul, a tömeg. A jótéteményhez való tolongás a közönséges embernek úgy szólván alapvonása. Minden jótékonyságnál, ahol pedig a legnagyobb körültekintés kell,
