Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-02-01 / 6. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 6. szám munkát bemutatni vele éppen képtelen. így kikerülve a képzőből, a legtöbb helyen már gazdasági ismétlő iskolát is vezet az illető, ha nem is szaktárgyakat tanit, de közismeretit igen. Elképzelhető az eredmény. Mert fontos ám, hogy a közismereti tárgyakat is szakértelemmel kezeljük; — erre különben még rátérek. Első sorban tehát itt kell segíteni a bajon, ha a falusi gazdasági ismétlő iskolák életképességének fokozásara törekszünk és azt méltó színvonalra emelni igyekszünk. Ha a tanító maga nincs tisztában azzal, hogy Magyarországon, nint agrár államban, a mezőgazdaság és a kertészet az a foglalkozási ág, mely millióknak ad kenyeret s ennek okszerű fejlesztése alapföltétele nemzetünk önállóságának, boldogságának ; ha a tanító nem vet számot mindezekkel, hogyan tanítsa erre növendékeit: hogyan töltheti be azt a vezető szerepet, mely reá ezen a téren is vár? Oda kell tehát hatni, hogy már a képzőkben megfelelő kiképzést nyújtsanak a leendő tanítóknak és pedig kiképzésük gyakorlati-legyen és ne száraz betű- tanulás. Minden tanítóképzőnek tehát megfelelő gyakorlóterülete legyen, melyen a mezőgazdaság, gyümölcstermelés és kertészkedés okszerűen vezettessék, a növendékek bevonásával. Szükséges, hogy a növendékek itt kedveljék meg a gazdálkodás minden ágát, hogy majd kikerülve az életbe, ne a fegyelmi és egyébb kényszer eszközök késztessék arra, hogy a gazd. ism. isk.-ban is lelkiismeretesen végezze dolgát, hanem áthatva az eszmétől, népének és nemzetének bol- dogitására ezen a téren is, mint vezető, tanácsadó, munkálkodjék. Ezek céltudatos keresztülvitelével egy munkásabb, ezen a téren is képzetebb generáció lép majd a nép közé. Lássuk most a falusi gazdasági ismétlőiskolában kivánandókat. A gazd. ism. isk. mai állapotában csak valamivel több az ált. ism. isk.-nál (tisztelet a kevés kivételnek.) Miért? Azért, mert a tananyagbeosztásba felvétetett ugyan a gazdaságtan, de itt is, mint fentebb láttuk a képzőnél, csak e'm'léleti előadások tartatnak, ami kevéssel több a semminél. Itt két oka lehet az eredménytelenségnek. Egyik az iskolának erre a célra szolgáló hiányos felszerelésében, a másik igen gyakran a tanítóban keresendő. Az első esetben az iskolának a kis faiskolán kivül nincs semmi gyakorló tere, nincs gazdasági felszerelése. Másik esetben nincs meg a tanítóban a kellő buzgóság és lelkesedés, amj bizonyára a kellő ismeretek hiánya miatt van, mert az ember rendszerint azzal nem foglalkozik szivesen, amihez egyáltalán nem, vagy vajmi keveset ért. Hogy célunkat elérhessük, itt mindkét oldalon okvetlenül orvoslásra van szükség. 1. Legyen minden gazd. ism. isk.-nak legalább 5 hold gyakorló területe. (Ez legtöbb helyen könyen keresztül vihető.) Osztassák fel a terület faiskola, konyhakertészet és mezőgazdasági célokra arányos mértékben. Szereljük föl ezt a legszükségesebb eszközökkel; pl. legyen egy szakeke, borona, henger, kapa, ásó, gereblye, (vetéshez vetögépet kölcsönözni lehet.) Ezenkívül legyenek meg a fatenyésztéshez szükséges eszközök: olló stb. — hisz az egész nem sok. A tanítás sikeresebbé tétele céljából itt említem meg, hogy a tanitók igyekezzenek felszerelni az iskolát a környéken levő talajnemeknek, műtrágyáknak, hasznos kőzeteknek, az ott tenyésző gazdasági növényeknek, terményeknek gyűjteményével. Készítsünk növendékeink segitségével gyűjteményt a kártékony rovarokból. Szemléltessük a növénybetegségek által előidézett növényi elváltozásokat. A leányoknál konyhakerti növénygyűjteményt, különféle szárított és aszalt ételnemüeket, házi szárnyasok fajtáinak képeit és azoknak az állatoknak ellenségeit szintén legalább képben mutassuk be. 2. Az úgy kellő gyakorló-területtel ellátott és eszközökkel fölszerelt gazd. ism. isk.-ban már csak a tanító munkásságától függ az eredmény. Hogy pedig ez is biztosítva legyen, szerezze meg minden tanító, az erre szükséges ismereteket, amire kedvezők és hivatva vannak a gazdasági tan
