Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-06-01 / 10. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám. szívét és könnyek áztatják három kis árva arcocskáját. Néma tisztelettel állunk meg a mélyen sújtott család gyászánál és amikor Istenhozzádot intünk Neked, korán elköltözött hős pályatársunk, erős elhatározás kél szivünkben, hogy a legvitézebb magyar tanító családját szemünkfényének fogjuk tekinteni. Hadd érezzék a kis árvák, hogy atyjuk olyan örökséget hagyott rájuk, melyért nekik tisztelet, dédelgetés s a legmesszebb menő karolás jár ki az egész magyar társadalom részéről. Elhunyt barátunk! a vérzivataros időknek hős daliája, haló porod immár pihenjen csendesen s nemes lelked ál- modása legyen zavartalan ott fenn, a csillagok honában. Isten veled, a viszontlátásra! * * * Lachmann Ferenc 1877. évben Nyitra megye Egbell nevű községében született, hol atyja tanítói pályán működött. A gimnázium alsó osztályait Szakolcán végezte, azután a bécsi Pázmáneumba jutott, hol érettségit tett. Később Budapestre jött az Ócskay családhoz nevelőnek s egyúttal beiratkozott a jogi fakultásra melyből 7 szemesztert hallgatott. Majd az önkéntesi évét szolgálta le s a tiszti bojt elnyerése után Stéger Artur jószágigazgató családjánál nevelősködött Jánkon. Anyagi ereje hiányozván, nem folytathatta egyetemi tanulmányait, igy egyik lelkész-barátja tanácsára a szatmári tanítóképzőben összevont vizsgálatot tett s megszerezte a tanítói oklevelet. Mint okleveles tanító a kapnikbányai állami iskolához mihamar kinevezést kapott. Itt családot alapított, nőül vevén Kosztróber Katalint, kivel a legboldogabb egyetértésben élt. Házasságukból három gyermek származott: Ferike, Mariska és Gyula. A mozgósítási parancs kiszakította a derék férjet, gondos apát családja ölelő karjaiból. Őszinte lelkesedéssel jelentkezett katonai szolgálatra s a legelsők között osztatta be magát a déli harctérre. Előbb-mint hadnagy-szakasz- parancsnoki beosztást nyert. Azonban sikeres vállalkozásaival, halálfélelmet nem ismerő bátorságával mihamar magára vonta Hodula ezredes figyelmét, ki századparancsnokká léptette elő. Ez időtől kezdve ezredese minden keményebb feladatot a Lach- mann-századdal oldatott meg. Az első szerbiai offenzivánk alkalmával tevékeny részt vett Sabác megvívásában, majd a Belgrád- nál előre törő hadseregcsoport élén halad a hírneves Lachmann század és Szerbia szivéig hatoltak már, folyton verve és üldözve maguk előtt a szerbeket, mikor hírül vették a Potiorek-féle hadsereg szétzüllését. Ekkor háramlóit a Lachmann-századra a legnehezebb feladat. Katonáinknak kiadatott a parancs a leggyorsabb visszavonulásra és ekkor a Lachmann-század egymagában még további 6 kilométert nyomult előre, hogy a minden oldalról odaözönlő szerbeket feltartóztassa és ezáltal a mieink visszavonulását biztosítsa. Lachmann Ferenc fényesen oldatta meg e nehéz feladatot, igaz, hogy századából alig maradt nehány embere, mire Belg- rádon át mint legutolsó hátvéd magyar földre érkezett. Ezután újonnan szervezte századát s nemsokára a hires Timok-divizió tönkre tételében vett részt hatékonyan. A második szerbiai offenzivánk alkalmával ismét az első vonalban küzd a viharedzett Lachmann-század. Neki jutott feladatul a Kolubarán való átkelés kierőszakolása s a szerb harcvonal ottani áttörése. E majdnem lehetetlenséggel határos feladatot zseniálisan oldotta meg Lachmann Ferenc. E véres tusában 1915. október közepén Krtinskánál felső lábszárcsontjába dum-dum lövést kapott a mindig elől rohanó századparancsnok. Ennek láttára megtorpant egy pillanatra a hírneves század. De a féltérdre hullott századparancsnok vezényszava felharsant: „előre magyarok “ És a másik percben mindent elsöprő, irtózatos erővel törtek bosszúért lihegő katonáink a szerb sáncokra. E dühös roham oly hatalmas lökést adott az ellenségnek, hogy az épségben maradt szerb csapatrészek öt napi
