Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-01-01 / 5. szám
5. szám. tanügyi értesítő 7. oldal. dottak mélységes gonddal lelkűkben s imádsággal az ajkaikon, réveteg tekintettel próbálnak betekinteni a bizonytalan jövőbe, keresve egy kis reménysugár^ mely a véráztatta halmok fölött az óhajtott béke szelíd olajágát megmutatssa. Hasztalan! Amint a tapasztalat mutatja, a háború nemcsak a lelkeket alakította át, hanem a társadalmi s gazdasági viszonyokra is kedvezőtlen hatással volt. Ha a haza sebe vérzik, azt mindenki érzi, az mindenkinek fáj. Jó honpolgár együtt érez, együtt osztozik a haza minden bajában. Mindjárt a háború kezdetén bekövetkezett a munkáskéz hiány. Ennek következménye lett a munkabér aránytalan felemelkedése. Majd rohamosan megdrágultak az élelmiszerek. A fehérkenyeret kiszorította a hadikenyér. Lisztes boltjaink előtt nem egyszer komoly zavargások törtek ki. A gyomor több esetben kezdte éreztetni a maga jogát. A múlt lélen tudtuk meg valójában, hogy mi is az a mindennapi kenyér. Az események komolysága szükségessé tette, hogy erőinket a harctérre koncentráljuk. Minél több erőt és anyagot szállítottunk a harctérre, itthon annál inkább éreztük a hiányt munkáskézben és élelmiszerekben. Ezt valahogyan pótolni kellett. A munkáskezek hiányát pótolták a serdülő gyermekek, az élelmiszer szükséglet hiányt pedig türhetővé tette a megkettőztetett takarékosság és magunkra parancsolt mértékletesség. Mintha az egész nemzetet egy lüktető erő hajtotta volna: egyek voltunk a szenvedésben és türelemben. A gondviselés talán azért állította mellénk a nagy német nemzetet, hogy tanuljunk tőle energiát s szerezzünk tőle erőforrást e nehéz jelenre s jövőre egyaránt. Ismert dolog előttünk a lapok utján, hogy az egész német nép apraja nagyja; asszo- nya-leánya, ki a harctéren, ki a társadalmi tevékenység terén bámulatos módon helytáll és tehetsége szerint igyekszik a győzelem felé segíteni hazája ügyét. Nálunk sem ismeretlen közokt. kormányunk azon rendelete, mely a nagyobb iskolás gyermekeknek megengedi, hogy gazdasági téren az életkoruknak megfelelő munkákban környezetüknek segítségére lehessenek. Ezen intézkedés fontosságát a népiskolák is méltányolva, készséggel bocsátatíák a serdülíebb korú növendékeket a szüieiház segítségére úgy az őszi, mint a tavaszi mezei munkálatok idején s az apró emberek a gazdasági munkák egyik-másik ágában eredményesen helyettesittették a harctérre bevonult katonákat s a nagy napszám megtakarításával még a konyhára is hoztak bizonyos megfakaritási összeget. Ezenkívül évközben nem egyszer lett figyelmük az iskolából a harctér eseményei-, valamint annnak szükségletei felé fordítva. Ősszel örömmel gyűjtötték tanítóik felügyelete alatt a szederfalevelet; majd kiváló buzgalommal hozták össze a hadicélokra szükséges fémeket. S végre a legnagyobb készséggel rakták össze filléreiket még a legszegényebbek is akkor, amidőn társadalmi jótékonyságról volt szó. A háború folyama alatt egy jeles ped. iró tollából olvastam egy cikket, amelyben a tanítóságnak ajánlja, hogy a világrázó eseményeket nem kell elzárni a gyermekek elől, hogy mint leendő hazafiak érezzék azok hatását és bírjanak tudomással az eseményekről, melyek az éiet színpadán lefolynak. Én részemről naponta nehány percet mindig felhasználtam arra, hogy a kedvező vagy kedvezőtlen dolgok felől veiök beszélgessek. Ilyen beszélgetéseink közben azt tapasztaltam, hogy tanítványaim hova-tovább nagyobb érdeklődést tanúsítottak az események iránt. Arra jöttem, hogy többen újságot olvastak s nem egyszer megleptek egy és más hírrel. Az ilyen beszélgetésekbe aztán beleszőttem történetet, földrajzot, népismét, stb. Ezen keretben gyakran vallásosságra, Is- tenbenvetett hitre, bizodalomra vezettem őket. S bizony sokszor megtörtént, hogy a csatasorban küzdőkhöz vezettem tanítványaim lelkét, s a nehéz napok idején áhítattal imádkoztunk az ottlevő kedveseink életéért s a magyar fegyverek győzelméért. Többször felemlítettem előttük hatalmas
