Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-04-01 / 8. szám
8. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. Ezeket sorra veszem. A háború miatt nagy erőveszteségeink vannak s lesznek még azokban a társainkban, akik a házáért való küzdelemben elestek s akik a háborúban szerzett halálos betegségükben elpusztultak. Ezeknek az özvegyei és árvái mindnyájunknak gondoskodását kell, h®gy képezzék. A gyűjtést országosan a Néptanítók Lapja végzi. Majd a segélyezés is megindul. Nekünk megyénként az a kötelességünk, hogy egyfelől a gyűjtésnek mennél eredményesebbé tételét elősegítsük, másfelől pedig az özvegységben és árváságban lévők ügyeit alaposan megismerjük, összeírjuk, mérlegeljük s annak idején a kész terv felhasználásával illetékes helyen a segítségre szorultak érdekeit előmozdítani törekedjünk. Minden megyében a hadban elesett tanítók özvegyeinek és árváinak teljes nyilvántartását kell elkészitenünk előre, olyan körültekintéssel és olyan gonddal, amilyet a legpéldásabb lelkiismeret diktál, hogy ha az országos segélyezésnek ideje eljő, legyen alapos kész kimutatásunk, amit akár a tanfelügyelőség, akár más tényező mint igazán gondos munkát felhasználhasson. A megyei tanfelügyelőség az özvegyi állapotról s az árvaságról hivatalosan szerez adatot, de ez nem elég. Amit mi kell megtegyünk, az ezeket a hivatalos adatokat ki kell egészítse. Ebben a kiegészítő munkánkban benne kellene legyen az özvegynek anyagi állapota, mennyi földje, ingatlana, vagyona maradt, mennyi a terhe ezekkel szemben, mennyit biztosit nyugdíjban a törvény részére és gyerekei részére, milyen irányú életrendjében az özvegy, miféle munkakörben fokozhatná jövedelmét úgy, hogy a segélyezésre rá ne legyen utalva s amit ő megszerezhetne, milyen nevelési irány felelne meg a rendelkezésre álló árvapénzekkel a gyermekek emberré emelésének, taníttatásának stb. Mind ezekből sejteni lehet, a hivatalos adatokhoz mi adnók az ilyen adatok beszerzésével a tartalmat, a lelket. És ott, ahol alapos munkát végeznek, erre szükség van. Ezt a munkát senki úgy nem végezheti mint a megyék területén a tanító- egyesületek. Hangoztatják, hogy a nagy emberveszteség miatt a gyermekek védelme eredményesebb és helyesebb legyen, hogy igy a jövő nemzedék a jelenlegit pótolhassa s a nemzetnek nagy erövesztesége igy biztosabban helyreállittassék. Ha a gyermek- védelem, igen helyesen, a nemzetnek biztosítása céliából sokkal nagyobb mértékben jut előtérbe ma mint azelőtt, abban mi tanítók, kik a gyermekvédelemnek mindnyájan szolgálatáben állunk munkakörünknél fogva is, soroljuk föl különösebben a ta- nitógyermeket, a tanitóárvát. Igyekezzünk arra, hogy az a középosztály, mely a tanítókból, a magyar tanítóságból erőt vesz, a háború miatt árváságra jutott tanitógyer- mekekbő! mennél többet nyerjen. Elhelyezni, nevelni, emelni, emberré lenni segítsük őket, hogy a nemzet törzse, ereje bennük, általuk nőjjön. Tanitótestvéreink gyermekeinek haladásáért a hazafias, a nemzeti nagy célom kiviil is minden lehetőt meg kell tennüuk. A második célunk internátusaink anyagi ügyeinek nagymérvű segítése legyen. Internátusaink, úgy a fiú mint a leányinternátus a háború óta szünetelnek. A vezetőségnek volt gondja arra, hogy ez intézményekért kárpótlást találjunk. Úgy értem ezt, hogy ha internátusaink tanitótár- saink gyermekeinek, a háború alatt nem is lehet otthona, kedvezményt nyújtó meleg biztos helye, legalább az anyagi fedezetről, mely a terhek fedezésére okvetlenül szükséges, gondoskodva van. Nekünk a háború után fokozott mértékben kell azon iennünk, hogy internátusaink anyagi ereje fokozódjék, azaz egyesületünk anyagilag erős legyen. Ne vegye senki különösképpen se dicsekvésnek, se könnyelmű elszólásnak, ha azt mondom, hogy nekünk anyagi erőnkhöz mérten legalább olyan igyekezettel kell internátusaink ügyéért áldozatot hoznunk a háború után, mint amilyent hoznak az egyes iskolák tanítótestületei ma a tanitóárvákért és özvegyekért.
