Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1915-09-01 / 1. szám

2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 1. szám. valósítását tanfelügyelőnk magáévá nem teszi, ha állásának súlyával s egyéniségének hatásával megteremté­sükért fáradhatatlan munkát ki nem fejt, csak embriók volnának ezek ma is. E nagyarányú alkotásért, mely ma­radandó eredménye lelkes társadalmi munkájának, tanfelügyelői tiz éves múltja befejezésekor, a megyei tanító­ság részéről külön is kifejezni a há­lánkat legyen megengedve nekem. A lefolyt tiz év a tervezésnek, a szervezésnek, az alapozásnak szorgal­mas munkában eltöltött ideje volt. Ez alatt maradandóan véste be nevét e megye iskolaügyének történetébe s a társadalmat szolgáló, a magyarsá­got erősítő, a nemzetet előbbre vivő törekvései utat és irányt jelöltek arra, miképpen építsen tovább. Ha a nem­zet erejének nagy próbáját dicsőség­gel kiáltva, a béke beáll, építhet, ter­vezhet, szervezhet tovább, meri erejé­nek teljében, acélos akarattal s munka­kedvvel dolgoznia az eddigi eredmé­nyek után gyönyörűséges és eredmé­nyes lesz. A megyei tanítóságnak e részben nincsen jobb kívánsága, mint az, hogy az Isten segedelmével úgy lehessen, úgy legyen! {Nagybánya) 5zékely Árpáö. ♦♦♦ ♦♦♦ Vármegyénk népoktatásügyének tiz évi fejlődése. 1905. év julius havában történt, hogy az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Bodnár György Szatmár vármegye kir. se- gédtanfelügyelöjét Szatmár vármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város kir. tan­felügyelőjévé nevezte ki. Azóta tiz év telt el. Lehetetlen, hogy — legalább mi tanítók — meg ne álljunk e nem kevésbé neveze­tes határkőnél egy pillanatra. Ha széttekin­tünk vármegyénk népoktatásügyének tiz éves múltján, lehetetlen észre nem vennünk azt a csodálatos változást, újítást, mely szemeink elé tárul. Ott van a sok uj állami óvoda, amott a hegyes-völgyes nemzetiségi vidéken éppen úgy, mint a szép rónán egymás után tűnnek fel a modernül felépí­tett uj állami iskolák; város-helyen a pol­gári iskolák palotái, mezőgazdasági vidé­ken az önálló gazd. ismétlő iskolák emel­kednek, mintha varázsvessző ütéssel emelné ki azokat a föld mélyéből valami láthatat­lan erő. És mindezek tetejébe koronául ott van a vármegye centrumában a megyei ta­nítók háza: fiú- és közvetlen mellette le­ánynevelő internátusai. Mindezen monumen­tális tényezők, kézzel fogható, ékesen szóló kulturális müvek Bodnár György kir. tanfelügyelőnk nevéhez, fáradságot nem is­merő agilitásához fűződnek. És mit szóljunk a megyei tanítóságunk tiz éves morális haladásáról? Nem hiszem, hogy akadna a vármegyében egy tanító is, aki személyesen ne érintkezett volna már kir. tanfelügyelőnkkel, aki pedig már egy­szer beszélt vele, meggyőződhetett arról, hogy kir. tanfelügyelőnkben kemény szigo­rúsággal párosult szivjóság és emberszere­tet lakozik. Nem tiir meg semmi gyomot a népmüvelődés haladása útjában még akkor sem, ha a gyom kiirtása netalán érzé­kenységet is érint, viszont az igazság és jog megvédése érdekében mindenütt és mindenkor hallatja szavát, érezteti befolyá­sát. Innen van aztán az, hogy oly vegyes hitfelekezeti és nemzetiségi tankerületben, mint amilyen a mi vármegyénk is, tanfel­ügyelőnk általános tiszteletnek és nagyra­becsülésnek örvend úgy a tanítók közt, mint a hivatalos körökben. Ha a kir. tan- felügyelő ur visszatekint 10 éves vezető tanfelügyelői múltjára, nyugodt lelkiisme­rettel mondhatja: Istenben vetett biza­lommal megtettem kötelességemet, haladok tovább a megkezdett utón mindaddig, mig

Next

/
Oldalképek
Tartalom