Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-12-01 / 4. szám
X1U. évfolyam megjelenik minőén hónap 1-én Szatmár-Démeti, 1915. űzrember rpmueyi értesítő NEUELÉ5- ÉS OKTRTR5ÜBYI SZRKLFH? Felelős szerkesztő: Neubauer Elemér, Szatmdr-németi, Tanitókhdza. Társszerkesztő : 5zékely Rrpáö, Nagybánya. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei általános Tanító-Egyesület. 4-ik szám. Előfizetési ára : egy éure 6 kar. A „Néptanítók Lapja“ gyűjtéséhez. Nem csupán az obiigát udvariasság elemi kívánalmainak óhajtunk eleget tenni, midőn a Néptanítók Lapja hatalmas arányú gyűjtéséről e helyen megemlékezünk, hanem benső ösztöntől sarkalva, szabad folyást engedünk ama érzelmeknek, melyek a tanítóságot el- töltik, látva, hogy rendünk egyik legfájóbb sebére avatott kezek keresik a gyógyító balzsamot. Avagy akad-e közöttünk oly sivár lelkületű, akinek homlokára redőt ne szántott volna hősi halált halt társaink özvegyei és árváinak bizonytalan sorsa fölötti aggodalom ? Ma már a bizonytalanság nyomasztó köde oszladozában van. Fényes elméből, lángoló szívből kipattant reménysugár tör keresztül a borúlátón, hogy szívből jőve szívhez találjon. Magyarország tanítósága felett kigyulladt a betlehemi csillag — s miként a három királyok — egyre visszük- hordjuk az aranyat, tömjént és myrhát, hogy véreink nyomorát megszüntessük, könnyeit felszántsuk s a megriadt telkekbe vigaszt, enyhülelet plántáljunk. Hisszük, hogy az a kiváló férfiú, aki szellemének frisseségével, lelkének egész hevületével és nemességével karolta fel hadi özvegyeink és árváink szent ügyét, nem fog csalatkozni a tanítóságban és igy közös akarattal diadalra juttatjuk a megindított lélekemelő akciót. Körösi Henrik neve ma már szállóige közöltünk; a köszönet, hála, szeretet és nagyrabecsülés ieg- bensöbb érzelmeivel zárjuk Öt szivünkbe fáradozásaiért. Ezt igazolni kívánjuk azzal is, hogy nem lankadó buzgalomn'tal folytatjuk az adakozást mindaddig, mig a szükséges aranyhegy a parányokból együtt nem lesz. Nemeslelkü mentorunk ezt az idöpon- tot fogja bizonyára legboldogabb pillanatai közé számítani. A szatmármegyei tanítóság egyideig külön mederben folytatta a gyűjtést, de most, amikor adományaink összege elérte az ezer koronát, habozás nélkül utaljuk azt át — mint a szatmármegyei tanítók adományát—a Néptanítók Lapjához. Ezzel is dokumentálni kívánjuk azt a határtalan bizalmat, mellyel a Néptanítók Lapja utján folytatott gyűjtés sikere iránt viseltetünk, de egyúttal példát óhajtunk mutatni arra nézve, hogy nem az erők szétforgácsolásával, hanem egységes akarattal, egy czélra törekvéssel érhet el a ■tanítóság számottevő eredményi. A szent ügy érdekében vajha minél több követőre találnánk ! (Szatmár.) F !*•
