Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-11-01 / 3. szám
3. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. oldal 4824—1915. tfsz. Valamennyi állami és községi, felekezeti iskola Igazgatóságának! Utalással a Tanügyi Értesítő f. évi 1 számában közölt 3532. tfsz. felhívásomra, a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 11079/915. ein. sz. a. az érc váltópénzek forgalomba hozatala érdekében kifejtendő néptanítói tevékenység érdekében kiadott rendeletét, mely a Néptanítók Lapja közelebbi számában fog közöl- tetni, Ciin figyelmébe ajánlom. Szatmár-Németi, 1915. október 19-én. Bodnár György kir. tanfelügyelő. UEEYE5 HÍREK Kótai Lajos a szatmári áll. isk. együttes tantestületének elnöke nyugalomba vonulásával tisztségéről lemondván, a következő meleg sorokkal búcsúzott e! a testülettől: A Szatmárnémeti Állami Tanítótestülethez, Helyben. Midőn 48 cvi szolgálat után tanítói állásomtól s ezzel a helybeli állami tanítótestület kebelében elfoglalt közös érte- kezleti elnökségtől is megválók, nem mulaszthatom el, hogy testületünk igen tisztelt tagjaitól nehány őszinte szóval búcsút ne vegyek. Ha pályafutásomra s ebben az állami tanítótestület körében eltöltött éveimre visz- szatekintek úgy gondolom, hogy szavaimban és tetteimben mindenkor a tanítói állás megbecsülése, pályatársaimmal szemben szeretet és jóindulat voltak az irányadók; ha valakinek hasznára lehettem, az elöl soha ki nem tértem s egyáltalában nem kívántam többnek látszani, mint amennyit értem. De mert az ember önmagát legkevésbbé ismerheti, lehetséges, hogy magam iránt elfogult vagyok s a fentebbiekre nézve az igen tisztelt Testület körében más a felfogás, más a közérzület; azonban ha igy volna is, még akkor is hiszem, hogy nekem, a távozónak, fogyatkozásaimat és esetleges tévedéseimet megbocsátják és elfelejtik. Részemről őszinte szívvel kívánom, hogy - a Testület igen tisztelt tagjait egyenkini és összesen, nemes hivatásuk betöltésében a magyar nemzeti közművelődés szolgálatához áldja meg a Gondviselés legkevesebb annyi munkakedvvel és munkaerővel, mint amennyi engem pályafutásomon végig a nyugalomba-vonulás határkövéig elkísért. Szatmár-Németi, 1915. augusztus 25, szives tisztelettel: Kótai Lajos, ny. tanító.“ A Szatmári áll. el. isk. együttes tantestütet elhatározta, hogy tiszteletének jeléül nagyobb méretekben megfesteti Kótai Lajos arcképét. Vladár Ferencné, szül. Lenkey Emma október hó 26-án Budapesten, rövid betegség után, váratlanul elhunyt. A boldogult úrnő hült tetemét október hó 28~án helyezték közrészvét mellett örök nyugalomra a szatmári családi sirkert- ben. A derék úrnőt s kiváló családanyát bánatos férje s négy árvája siratja, kiknek fájdalmában őszintén osztozik a szatmári tanítótestület minden tagja. Áldás emlékére! Súlyos beteg kir. s. tanfelügyelő. Mihály Ferencz kir. s. tanfelügyelő már több hete súlyos betegen fekszik lakásán. Az orvosi vélemények szerint — hála Istennek túl van a krízisen s felépülése remélhető, mit mindnyájan szívből óhajtunk. Oroszfogságban. Saja Viktor szatmár- németi-i áll. isk. tanító értesítette hozzátartozóit, hogy 1915. június 16. oroszfogságba esett. Jelenleg Turkesztánban, Taskend nevű városban van és a körülményekhez képest elég jól érzi magát. Az arcképes igazolványok. A mostani számunkban vármegyénk kir. tanfelügyelőjének egy rendeletét hozzuk. E rendelet a vasúti arcképes igazolványok meghossza- bitása illetve az 1916. évre való kérvényesi- tése tárgyában adatott ki. Ehelyütt is felhívjuk kartársaink figyelmét a rendelet fontosságára, és figyelmeztetjük a benne foglalt rendelkezések pontos betartására, nehogy esetleges mulasztások folytán az arcképes igazolványok érvényesítésétől elessenek. Gyász.
