Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1914-01-01 / 1. szám

4. oldal

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

1. szám

Az áll vn az ország különböző vidékein több anitó-és tanitónőképzőt tart fenn, ezen felül az 1868. évi 38 t.-c. jogot adott arra, hogy a hazában lévő hitfelekezetek, társulatok, egyesek, községek is tarthatnak fenn tanítóképzőket a törvény által megszabott módon, t. i. hogy e képzők a növendékek gyakorlati kiképzése végett gyakorié iskolával legyenek összekötve, hogy azokban legalá )b ázi k a tudományok és legalább abban a terjedelemben taníttassanak, amelyeknek és aminő terjedelemben való tanítása az állami képzőkre nézve a törvényben el van rendelve; továbbá minden, akár felekezeti, akár másnemű képzőben, amelyben a tanítás nyelve nem magyar, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy oly óraszámmal tanítandó, hogy azt az egész tanfolyam alatt minden tanitónövendék beszédben és írásban elsajátíthassa.

Az állami képzők száma az országban 27, a felekezeti képzők száma 59. Az állami képzők a törvényt és az időnként kiadott miniszteri rendeleteket szigorúan betartják, ellenben a felekezeti képzők — tisztelet az igen kevés kivételnek — majdnem szabad tetszésük szerint gyártják a tanítókat.

„Minden tanítóképző mellé úgynevezett gyakorlóiskola állítandó, melyben a tanitónövendék az elméleti oktatás alkalmazását szemléli és gyakorolja“ mondja a tanterv, igy alkalma van minden tanitónövendéknek az elméleti oktatáson kívül a gyakorlatot is részben elsajátítani; a gyakorlati (próba) tanításnak célja a következő: tudja-e a tanitónövendék a tanitástani elveket a tanításnál adott konkrét esetekben is alkalmazni, továbbá bir-e a jelölt azokkal a szellemi és szervi tulajdonokkal, amelyek nélkül még a helyes elvek szerint összeállított tanitástervezet- nek végrehajtása sikerültnek nem mondható. Ami az úszónak a viz, az a leendő tanítónak a gyakorló iskola: a tanítói képesség megszerzésének kezdő és kísérleti állomása. E nélkül, mint Diesterveg mondta: „Lehetnek tan- vagy nevelő intézetek, de semmi esetre sem gyakorlati tanítókat képző

intézetek.“ A gyakorló iskolák szükségességét senki kétségbe nem vonhatja, mégis több tanítóképzővel kapcsolatban nincs hatosztályu gyakorló iskola. A képzőkkel kapcsolatos gyakorló elemi iskolák sok helyen négy, igen kevés helyen öt-hat osztályúak. Ez a szomorú körülmény azt igazolja, hogy e képzőintézeti növendékek gyakorlati kiképeztetése fogyatékos, mivel a tanitónövendék nem kapja meg a teljes hatosztályból álló osztatlan elemi iskola képét és gyakorlatát és igy a történelem, alkotmánytan, általános földrajz, természetrajz, természettan és vegytan tanításával nem ismerkedik meg, mivel ezeket csak az elemi iskola V. és Vl-dik osztályaiban tanítják. Az 1868 évi 38 t.-c. 48. §-a elrendeli a hat évig tartó mindennapi tanitást s a közoktatásügyi minisztérium 24.325/1891 sz. a. kelt rendelettel meghagyta, hogy a képzőkkel kapcsolatos gyakorló elemi iskolákat teljes hatosztá- lyuvá fejlesszék, végre 28.352/1899 sz. a. kelt rendelettel szigorúan elrendeltetett, hogy minden elemi iskolánál az V. és Vl-dik osztály fokozatosan megnyitandó. Ennek a rendeletnek a keresztülvitele igen sok helyen nehézségekbe ütközött, a legjobb akarat mellett sem tudtak a képzők igazgatói eleget tenni, mivel nem jelentkezett tanuló a gyakorló iskola V. és Vl-dik osztályába. Vájjon mi az oka ennek? Azt hiszem az, hogy az 1868 évi 38. t.-c. 49 §-a megengedi, hogy az elemi iskola IV. osztályának elvégzése után a tanuló a középvagy polgári iskolába lépjen. A városi szülők gyermekeiket, ha az elemi iskola IV. osztályát elvégezték, közép- vagy polgári iskolába adják, mert az elemi iskola VI. osztályának elvégzése után is csak a közép- vagy polgári iskola I-ső osztályába veszik fel. Most midőn kötelezőleg el van rendelve az elemi iskola V. és Vl-dik osztályának fokozatos felállítása, kérdés, vájjon nem lehetne az 1868 évi 38 t.-c. 49. §-át úgy módosítani, hogy a közép- vagy polgári iskola I. osztályába csak az léphessen be, ki az elemi iskola hat osztályát