Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 1. szám álljon közjövedelmének egy-egy parányával az állam. Ez az ideális, ez az egészséges, ez a törekvésre indító szervezet. így a társadalom állandóan tevékenységre van ösztönözve s ezáltal évröl-évre összehordja intézménye fenntartásának szükségleteit, sőt abból épít alapot is. Mint a vízvezetéknél a gyüjtőmedencébe felfogott források vizét összegyűjtik, úgy hozza össze a társadalom a közintézményekre az erőforrásoknak filléreit; gyűjti, hogy erősítse magát, hogy az adományok utján a nemes emberit szolgálja, növelje. Bármilyen fáradságos is a mások javáért való társadalmi munka, szép és megérdemli a fáradozást! . . . Ha az ország tanítósága egyetemének tekintjük meg visszapillantásul az egy évi munkáját, eredményeit, a tanítóság haladását, vegyes érzelmek fakadnak bennünk. Életbevágó, nagy kérdéseink közül a megoldásra jutott fizetésrendezést többféle szempontból nézik sokan. A tanítóság egy része s természetesen a fiatalabbak megelégedettek vele. Az idősebbek ajkán sóhajként hallszik a panasz itt és ott a fizetési törvény intézkedései miatt. Tömegesen említik, hogy okt. 1-én 1893-tól az 1907. évi törvény szerint több leit volna a fizetésük, mini az uj törvénynyel s akárhányon bánkódnak a tiszteletbeli igazgatói 200 korona elvesztése miatt. Az 1893. előtti évek díjazásánál is az eljárás miatt nyugtalanság van. Igaz, hogy olyan törvényt, mely mindtnkii kielégítsen, alkotni nem lehet, itt azonban az 1893. előtti idő díjazására nézve a homály eloszlatásra vár. Hogy a dolgok ide jutottak, részben magunknak tulajdonítsuk. Nem egységes, nem egymást megértő s e miatt erötelen a tanítóság. Az állami tanítóság egyesületi szervezete szétesett s éppen akkor, mikor a tanítói érettségnek, komolyságnak, a higgadtabb tájékoztatásnak kelleti volna illő, megfelelő formában hangot adnia, nem volt és nincsen. A tanitószövet- ség pedig az össztanitóság érdekeit említette s azért tett, amit tett. így az állami tanítók ügye tisztán az intézők egyéni elbírálása alapján állapíttatott meg. Az állami és nem állami tanítók fizetése között vékony fonálnyi különbség maradt csupán. A magyar régi átka, a széthúzás, megnyilatkozott közöttünk, ezalatt az erők hatása közben úgy került megoldásra az ügy, hogy a magyar és nem magyar tanító díjazása egyenlő lett. A tanítóság erős állami ellenőrzés és állami képesítés mellett kívánta régóta az egyenlő elbánást a fizetésben s ez utóbbi majdnem teljesen megvalósult az előzőnek minden uj biztosítéka nélkül. Ha a tanítóság magyar és nem magyar megkülönböztetés szerint lenne tekintve s a magyar tanítóság kapná az államsegélyt ugyanolyan mértékben is mint az államiak fizetése, a hazafias aggodalom és keserűség szavát nem hallaná tanító- ajkakról senki, igy azonban elmondhatjuk, hogy az ideálizmus- és pedig rövidlátó ideálizmussal általános egyenlő fizetést kívánó könnyelműen kiadott jelszó alapján . . . magasabb érdekből a magyar tanítók összeségé
