Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-09-01 / 7. szám
7. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. oldal töl 1755-ig fennállott s egy időben „hat osztályú gimnáziummal összekötött akadémia tanfolyamu, azaz rendes főiskolává lett, hol lelkészeket és tanítókat képeztek.“ Aztán tanult Nagyenyeden, hol mint Bőd Péter irta, mindenik Classisban rendel s Praectori hivatalt viselt.“ Egy ideig a fogarasi iskolában is tanított, mely legalább is a nagybányai ref. főiskolával egyfokon álló lehetett s mikor elegendő pénzt gyűjtött arra, külföldre ment művelnie magát, hogy bő ismerettel széles theologiai tájékozottsággal és tudással szolgálhassa a ref. ma- gyarságmüvelődésénekés erősödésének ügyét. Abban az időben a könyvnyomtatás ügyének felkarolásáért, a művelődésnek, a gondolatterjesztésének eszközéért, a vallási iratok terjesztéséért nagy volt a tevékenység. Mint azt Pápai Pariz Ferencz nagyenyedi tudós profeszor ama verséből tudjuk, mely igy kezdődik, hogy „Az Isten mindenütt és mindenben lakik, Ember elméjében pedig ugyan fémlik“ Faustus „Bikfából faragott betűket tsinált, mellyel osztán kézre’ s ónra is próbálta“ s amellyel 1428-ban egy Grammatikát nyomtak. Gutenberg, mint Faustus segítsége, ez eljárást tökéletesitette s még inkább Petrus Lehefferus Faustus veje. A hármuk munkájának eredménye volt a könyv- nyomtatásnak az az eredménye, mely 1450- ben már a három mester lakóhelye országának határán túljárt. Olaszországnak több városában pl. Rómában, Nápolyban, Floreneben, aztán Svájc, Hollandia, Anglia, Lengyel országban is pl. Krakkóban könyvnyomtató műhelyeket állitanak s az Írott szónak a nyomtatott betűnek varázsa a tudásért is szomjazó lelkeket megfogja. A feljegyzések szerint hazánkban Pozsonyban lett volna az első tipográfia, de a legelső magyar nyelven megjelent nyomatott könyv 1543 márc. 22-én jelent meg. Az Erdősi Sylvester János uj testementuma volt az, melynek Szegeden nyomatott két példányáról tudunk, egyik a kecskeméti ref. főiskola tulajdona, a másik a bécsi császári muzeum birtokában van. Török Bálint Pápán és Debrecenben, Bátori István Visolyban állítottak könyvnyomtató műhelyeket. Nagyváradon 1568- ban volt már ilyen, Kolozsvárt még korábban s az erdélyi részben Nagyszebenben is. A vallási eszmetisztitás harca a nyomdászatot nagyban elővitte. Minden tanult, irói hajlamú, első sorban papi embert érdekel, az eszmeterjeszfésnek az eszköze. Tótfalusi Kis Miklós, Horti István elsőbben nagybányai, azután fogarasi pap, majd erdélyi püspök segítésével 350 tallér gyűjtött pénzét magához vevén, azzal a szándékkal indult Hollandiába, hogy ott tanuljon az Académián is, de a Hollandiában nyomtatandó Magyar Bibliának légyen Correctora. „Tótfalusi Kis Mikiós Amszterdamban a betüöntést megtanulta uj és uj betüalakokat készített. Hire neve olyan nagy lett, hogy a római pápa, Armenia és Georgia uralkodója rendelésére újabb formájú betűket csinált s igy kedvező helyzetbe jutott s jó módú lett. Mint irta : Itt a pénzgyüjtésben gyönyörködtem volna és tzélul fel nem tettem volna azt, hogy Hazámat valamint lehet segítsem; annyi idő alatt könnyen 40,000, vagy talán 50,000 forintot gyüjthettem volna és ha addig ott maradtam volna, azt mérem mondani; kevés erdélyiurvolnaakivel tserélnék pénz dolgából. Azt colligálhatom ebből; hogy minekutána az én könyveimnek Nyomtatásuknak gondjától megszűntem és egészen magartiat a munkára adtam, az utolsó két esztendőben kerestem én többet 15.000 forintnál; melynek tizenegy- ezer forintját tsak egy Embertől vettem.“ A honszeretet hazajövetelre ösztönzi. Kolozsvárt letelepszik, nyomdát alapit, dolgozik, irigy ellenségeivel vitázik nyomtatásban is, később elbetegesedik s 1702-ben 52 éves korában elhal. Tótfalusi Kis Miklós nemesérzésü, nagy tudós férfi volt, kit Pariz Pápai Ferencz er- . délyi feniksnek nevezett s akire emlékezve az emlékezésnek tiszteletét meg kell adnunk s hazafiságból pedig mi is s a késő nemzedék is tanulhatunk. Igen tisztelt tanitóegyesületi közgyűlés! Nemes példáju, kiváló talentumu művész életét futottuk át nagy vonalaiban. Mikor
