Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-06-01 / 6. szám
Xll.éufolyam. Szatmár-Démeti, 1913. junius. megjelenik minőén hónap 1-én rnnüevi ÉRresirő DEUELÉS- É5 OKTRTR5Ü6YI 5ZRKLRP Felelős szerkesztő: Társszerkesztő: Neubauer Elemér, Székely Rrpáö, Szatmár-Hémeti, Tanitókháza. ill# Nagybánya. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület. 6-ik szám. Előfizetési ára: egy eure 4 kor. fiz általános tanítóegyesületek kereteinek bőuitése. Tanítóegyesületekkel bőven meg van rakva az ország minden vármegyéje. Például Szatmárv ár megye 700 tanítója 9 egyesületbe van széttagolva, melyek közül 4 egyesületnek elnöke pap, 5-nek elnöke tanító. Hasonló állapotokat találunk az ország legtöbb vármegyéiében. Tehát egyesületekben szám szerint nem szűkölködünk, azt azonban nyílt kérdésnek hagyom, hogy az erők szétforgácsolása kinek használ s a tagolódás a tanítók akaratából, avagy más külső tényezők kényszerítő hatása alatt történt-e s hogy a megoszlás hasznára van-e a tanítói érdekeknek és a nevelés-oktatásügynek s végül — ami a legfőbb — vájjon a tagoltság nem reji-e magában károkat a magyar nemzeti érdekek szempontjából? Nem szándékszom a felekezeti tanítóegyesületek működését bírálat tárgyává tenni, de azt állítom, hogy számottevő eredményeket ezideig nem a felekezeti jellegű egyesületekben, hanem az általános tanítóegyesületek keretein belül tudtak elérni a tanítók országszerte. Mig a felekezeti egyesületek hazánk legsajgóbb sebének — a nemzetiségi és felekezeti sokszoros tagoltságnak — jelző oszlopai és rögzítői, addig az általános tanítóegyesületek a magyar nemzeti népkultura egységesítő, olvasztó kohói gyanánt tűnnek fel előttem. Ezt a gondolatot látom körülírva egyik miniszteri rendelet alábbi soraiban: „Nemcsak a nevelés speciális kérdéseinek, nemcsak a módszerek titkainak für- készése, hanem az is feladata a tanítóegyesületeknek, hogy a nagy nemzeti cél, az eszmékben és tartalomban egységes nemzeti népoktatás érdekében tömöritsék a tanítóság szellemi tőkéjét s annak társadalmi súlyt is kölcsönözzenekUgyanezen tenorban szól az általános tanítóegyesületek megalakítását elrendelő 1868. XXXVIII. t.-c. 147. szakasza, valamint e tárgyban később megjelenő számos miniszteri rendelet. Az általános tanítóegyesületek ügye — leszámítva a fuvar- és napidijak szűkös megállapítását — helyesen volt megalapozva és kezelve az állam részéről, azonban az 1907. XXVII. t.-c. megalkotásánál súlyos feledékenység történt, ami a folyó évi fizetésrendezésnél sem nyert orvoslást. Ugyanis törvénybe kelleti volna
