Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-05-01 / 5. szám
6. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. I OTTHON. 1 F tanítónő. (Laprade V.) Anyai szívével azokat szerette, Kiknek fényre szorult mételylelen lelke. A legszilajabbak — mit nekik szabadság! Csavargásuk árán leckéjét hallgatták. Boglyas hajú kölykök, kiknek a könyv rémük, Figyeltek, ha könyve tárult ki elébük. Parlagiság ölén, irdatlan tanyánkon, Hol rideg tudósnak a tanítás járom, Mosolygó tűzhelye iskolává vedlett; Beszéde mézétől ittasult a gyermek; S mestertől inasig ma már — hála néki! — Az olvasást s imát mindenki jól érti. Menten lobbot vetett egyetlen szavára Kicsi vendéginek nagy kíváncsisága . . . Tanulóvá lenni könnyű volt mellette; Nyájas kis hajlékát mindenki szerette. Vége civódásnak, durva kedvtelésnek. Télen, meleg helyen milyen szép az élet! Karácsonyi ének édes-halkan zendül, Meg nem ijed senki a mese-seregtül, Az ócska képeskönyv köré gyülekeznek, Egymással tetéznek munkát meg jókedvet, A játékok közé egy-egy ima téved, Gyönyörrel szavalnak verseket, meséket. Aztán irka, kötés, könyv eltűnik gyorsan: Gesztenye füstölög az órjás jazokban, Le a mennyezetről szőlőfürtök szállnak, Megkönnyebbül terhe a diós kosárnak S egy egész garmada üde piros alma Ugrándozva gurul a kerek asztalra . . . Franciából: Szabados Ede.
