Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-05-01 / 5. szám
4. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám az ifjúság között pályám iránti szeretetem fellobog bennem, amikor látom( hogy az aeol hárfánál finomabb hangszeren : a gyermekek, az ifjúság gondolat s érzésvilágán játszani tudok. Szeretem a gyermeket s éppen azért a részvét és szánalom legnagyobb foka kapja meg szivemet, amikor olyan gyermeket látok, akinek ajka talán sohasem érezte az anyai csók édességét, aki sohasem élvezte a szülei szeretet melegét s az apai gondoskodás megnyugtató érzését és akinek képzelete nincs benépesítve kacsalábon forgó tündérpalotákkal, aranyhaju királyleányokkal, sárkány- pusztító vitézek hősi tetteivel; hanem ezek helyett érzés és gondolatvilágának lapjait a nyomor írja tele a bűnök fekete szinü skálájával s a szenvedés vörös betűkkel vési szivébe a boszu gondolatát ama társadalommal szemben, amely őt kebeléből részvétlenül kitaszítva, veszni hagyta. A XX. századot a humanizmus életre kelése jellemzi, amelynek egyik legékesebb legnemesebb, legszimpatikusabb hajtása az elhagyott gyermekek ügyének felkarolása. Ennek érdekében fárad őfelsége védnöksége alatt a „Patronázs Egyesületek Országos Szövetsége“ valamint az „Országos Gyermekvédő Liga.“ E nemes cél szolgálatában állanak az „Állami Gyermekmen- helyek“, Gyermekbiróságok s a Gyermek- védelem Lapja. Ennek érdekében buzgól- kodik kifogyhatatlan leleményességgel és eléggé nem dicsérhető önfeláldozással oly sok nemesszivü főrangú ur és úrnő a májusi gyermeknapokon és e nemes ügy felkarolására hívom fel magam is — bár gyenge szóval — kartársaimat s az ő utjokon a társadalom minden jóérzésü tagját. A beavatkozásra szoruló gyermekek között én három typust különböztetek meg s ehez képest a követendő útirányt is három ágazatra osztom. Az első typushoz tartozik az a gyermek, aki megfelelő családi körülmények közt él, de születésénét, alaptermészeténé fogva hajlamos a rosszra. Az ilyennel szemben a lélekelemzés titkaival ismerős tanító — a már több évre terjedő iskoláztatás alatt — csodákat művelhet. t Jól tudjuk, hogy miként az értelmet módunkban áll tudatosan fejleszteni, úgy az érzelmekre is lehet állandó hatású, jótékony befolyást gyakorolni. Sőt éppen az érzelemvilág az a terrénum, ahol a nevelés varázserejét valóban csillogtathatja. Az iskolai életben előforduló apró fegyelmi esetek s egyes tantárgyak tanítása közben felbukkanó nevelési mozzanatok, mesék, elbeszélések, olvasmányok kitünően felhasználhatók a gyermek erkölcsi világának nemesítésére. Ily preventív eljárással elérhetjük azt, hogy immunissá teszük neveltjeinket az életben oly sűrűn felmerülő rossz példák mételyező hatásával szemben és ily utón toborozzuk a társadalom számára azt a vezető többséget, ami a jóemberek kollek- tivumát adja. A második typushoz sorozhatok ama gyermekek, akik otthon kellő gondozásban nem részesülnek, mert a szülők egyike, vagy mindkettője munkaképtelen, nyomorék, gyógyíthatatlan beteg, részeges. Ilyen esetben a mentő akció a helybeli s ha ilyen nincs, valamelyik országos jellegű jótékonysági egyesületekre háramlik. Minden esetre kívánatos, sőt szükséges, hogy minden községnek legyen meg a maga patronázs egyesülete, mert e fontos emberbaráti kérdés helyesen és kellő terjedelemben csak decentralizálva oldható meg. A patronázs egyesületek községenként megalakulása szerintem igen egyszerű dolog volna, ha azok magvát az állami iskolai gondnokságok, hogy iskolaszékek képeznék, amelyek a tanító indítványára, esetleg a kir. tanfelügyelő felhívására kimondanák, hogy esetről-esetre patronázs-ügyekkel is foglalkoznak. Minden ilyen gyűlésre azonban meghívandók volnának a községi biró, községi
