Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-04-01 / 4. szám
4. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. oldal 3. A lakás értéke, illetőleg a lakpénz a nyugdíjba teljesen számittassék be. Mint nyugdíjas is kell valahol laknia. Vannak állampolgári kötelességei azután is. Adózik stb. Ez olyan kívánság, ami szintén az emberiességhez tartozik. 4. Az egyszer s mindenkorra fizetendő dijak és a hozzájárulás az állami tisztviselők nyugdíjintézetének szabályaihoz hasonló módon történjék, azzal a módozattal, hogy a hozzájárulás olyan kulcs szerint állapíttassák meg, hogy a tanító 35 évi működés betöltésével a teljes fizetést kaphassa. 5. Az özvegyi segély a férj fizetésének legalább fele legyen. 6. A gyermekek neveltetési segélye terjedjen ki azok 24 éves koráig s akárhány gyermek van, mindenik külön Ve ét kapja az özvegyi segélyül adott összegnek. Ezek azok a kérdések, amelyek a revíziójánál égetően szükségesek s a megoldást el nem kerülhetik. De mikor jő a megoldás, a revízió ? Zichy volt miniszter úr megígérte a revíziót, de ha a minisztereknek a változása annyira sürü s ha az irányzatok változása olyan fordulatos, mi tanítók ez igazán életbevágó kérdéseinkkel is várhatunk. Legjobb volna, ha a tanítóság nyugdijegye- sülete, ha jobb nem lehet, az állami tisztviselői nyugdíjtörvénnyel egy lenne, sőt legjobb volna az állami tanítóságot az állami tisztviselői nyugdíjtörvény érvényessége alá vonni. Mi államiak ebben is megnyugodnánk. A megbomlott rend, széthúzás azonban nekünk állami tanítóknak úgy a fizetésben, mint minden más törekvésünkben végtelenül sokat ártott és árt. Fogjunk már egyszer kezet testvériesen, akkor még a bilincseket is széttörjük, különben elesünk, messze távolodunk a célunktól s életbevágó nagy kérdéseinkben jelentéktelen eredmény lesz a mi javunkra, a mi részünkre, a mi előnyünkre. A fizetés ügye után, bármilyen kis eredményt hozott is az az idősebbek 2—400 koronás fájdalomdiján kívül, sürgessük a nyugdijreviziót, szolgálati pragmatikát s a felügyeletnek olyan irányát, amilyenről e kis körre terjedő szócsőben szólottám. Nagybánya. 5zékely Rrpáő. ♦♦♦ ♦♦♦ Az óvoda és iskola közötti kapcsolat. Már Comenius elve volt, hogy a gyermek nevelése a bölcsőnél kezdődjék ; hogy azonban sok anya hogyan teljesiti kötelességét, az már nagy kérdés. Az óvoda átmenet a család és iskola között. Az óvoda a gyermek második otthona, hol az óvónő, mint egy jó anya, a gyermek szeméből is tud olvasni, sze- retetével jutalmazni s ha kell büntetni is. Megérzi a gyermek, hogy szeretik öt; örömmel megy óvodába s szívesen teljesiti az óvónéni szavát, csak szemünk legyen, hogy lásson .s eszünk, hogy úgy vezessük, hogy a gyermek nem is sejtve induljon a tudás birodalmába s előkészítve legyen az iskolára. A 3—5 éves gyermek fogékony lelkében a jót nemesíteni, a rosszat elfojtani, szóbőséget fokozni, gondolkozását megvilágo- sitani, kézügyességét fejleszteni, mozdulatait ügyesiteni, rendre, tisztaságra szoktatni az óvoda feladata. Merem állítani, hogy amely óvodában az értelmi gazdagság s szivnemesség mellett az óvónőben megvan az akaratkészség, szóval kötelességét lelkiismeretesen teljesiti, ott a gyermekek előkészítést nyernek az iskolára. Egyik közoktatásügyi miniszterünk, dr. Wlassics Gyula, ki a népoktatás lelkes tanulmányozója volt, kimondotta, hogy a népoktatásügyi intézmények I-ső foka az óvoda, Il-ik az elemi népiskola s tényleg az óvodai foglalkozás mindenike előkészítője az iskolának. Mindjárt gyülekezés alatt megtanul a kicsiny köszönni, ruháját rendes helyére tenni. Ha pedig az óvónő szentel a gyülekezési időn való óvodában tartózkodásra időt,
