Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-03-01 / 3. szám

Xll.éufolyam.

Szatmár-Pémeti, 1913. március.

60 ■

r

3-ik szám.

THnUBYI ÉRTESÍTŐ

DEUELÉ5- ÉS OKTHTHStlSYI 5ZRKLHP

Felelős szerkesztő:

Heubauer Elemér,

Szatmár-Démeti, Taniióhháza.

Társszerkesztő:

Székely Rrpáő,

Nagybánya.

megjelenik minőén hónap 1-én

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület.

Előfizetési ára: egy éure 4 kor.

Felügyelet.

A tanítói fizetés és a szolgálati pragmatika után igen-igen érezhető szükség az iskolaügy terén a felügyeletnek helyes szervezése, az iskolaügy javára való okos megoldása.

Ma az iskolai felügyelet igen hézagos. Az állami és községi iskolák felett a kir. tanfelügyelőnek van megadva a jog a felügyeletre, a különböző felekezeti iskolák felett azonban már eléggé másodrendű felügyelő; az első, a fő még ma, a nagy államsegély mellett is, a felekezeti hatóság. Az lesz az ideális állapot, mikor az iskolák mind államiak lesznek és amikor az ellenőrzésben a megyei kir. tanfelügyelő kizárólagos és egyedüli ellenőrző és irányitója lesz a megyei iskolaügynek. Bár azzal, hogy az állam az összes elemi iskolák tanítóinak egyenlő fizetést óhajt adni s ezzel a felügyelet jogából feltétlenül többet szerez magának meg, közeledik, közelednie kell ahoz, hogy az állami felügyeletnek érvénye, joga, ereje mindig erősebb legyen, — mégis igen messze vagyunk ettől.

Ma a tanfelügyeletnek nincsen elég erő adva arra, hogy magyar nemzeti irányban teljes szabadsággal működhessék s hogy azt tegye, amit’ a magyarság szempontjából helyesnek lát.

Oda kell emelni a tanfelügyeletet, hogy teljesen független legyen. Minden rendelkezést kizárólag a magyar közoktatásügyi minisztériumtól kapjon. Az iskolák és óvodák igazgatói ne kerülő utón jussanak a tanfelügyelőségtől érkező hivatalos iratokhoz. Ez az ügyek elintézésében gyorsaságot fog eredményezni. Az illető iskolák vezetői a rendelet értelmében eljárván, eljárásuk eredményéről senki másnak számot adni ne tartozzanak, mint tanfelügyelőjüknek. Az egyházaknak, mivel a fizetést ők amúgy sem adják, vagy amit adnak, azt a kántori funktiók teljesítéséért teszik, az iskolaügybe belészólásuk ne legyen, vagy a fizetés arányához mért legyen. Ez nem egyházelíenestendencia, hanem az egyháznak bizonyos mértékben való felszabadítása, hogy az iskolával való eddigi foglalkozási idejét felhasználja a népnek erkölcsi, a felnőtteknek iskolán kívüli igazi erkölcsi irányítására, lelki vezetésére, felvilágosítására s azzal anyagi jóllétének is megalapozására. A vallástanitás a felekezet joga, dolga s azt a tanító, ha teljesíteni akarja, egyházától nyerendő fizetésért, külön díjazásért tehesse. Az