Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
10. szám tanügyi értesítő 7. oldal de kir. tanfelügyelő lehet az is, aki a népoktatási intézetekhez nem ért, ámbár lehet az más ágban kiváló szaktudós. Egy példát említek csak fel. Egy tanitótestület meghívta közgyűlésre a helybeli középiskolai tanárkart, de egyetlen tagja sem jelent meg. Később egy alkalommal egyik tanító sajnálatát fejezte ki egyik tanár előtt, hogy megjelenésükkel nem emelték a közgyűlés elevenségét, mire a tanár nyíltan kijelentette, hogy azért nem mentek el, mivel ők, a legőszintébben szólva a népiskolához nem értenek, ámbár ők is tanítással és neveléssel foglalkoznak. Rövid idő múlva ezt a tanárt, ki e nyilatkozatot tette, kinevezték kir. tanfelügyelőnek. Ettől a pillanattól kezdve szakember lett, iskolalátogatás alkalmával folytonosan hangoztatta és hangoztatja szakismeretét, holott még a népiskola tantervét sem ismeri, annál kevésbbé a népiskola módszertanát, mégis legfőbb kötelessége, hogy a tanítót felülbírálja, úgy elméleti, mint gyakorlati utasításokkal ellássa. Vájjon az ilyen és ilyenfajta kir. tanfelügyelők : „Kell e külön tanterv az osztatlan elemi népiskolának* cimü vitatételben milyen álláspontot foglaltak el, tudtak-e hivatkozni saját tapasztalataikra, pedig a kiadott miniszteri rendeletben az is áll, hogy a kir. tanfelügyelők a tanítói testületek véleményeihez csatolják oda saját véleményüket, hivatkozzanak saját tapasztalataikra. Ember- feletti munkát végeznek a kir. tanfelügyelők s mégse képesek az előirt munkát elvégezni; legtöbbször a legfontosabb teendő marad el, az iskolalátogatás, ekkor pedig a kir. tanfelügyelőség „a vármegye népoktatási tanintézetek közvetítő irodájává* alakul át. A kir. tanfelügyelők több rendben fordultak panasszal a minisztériumhoz, melyben azt hangoztatták, hogy sok az irodai munka s nem tudnak eleget tenni legfontosabb kötelességüknek, az iskolalátogatásnak. Méltányolta a miniszter a tanfelügyelők panaszát s az irodai munka apasztása tárgyában 1889. évi október hó 19-én 411. elnöki szám alatt körrendeletét bocsátott ki. Az egyesített vármegyék külön választattak, segédtanfelügyelői, tollnoki és iskolalátogatói állások szerveztettek. Az iskola- látogatás és irodai teendőkön kívül a tanítóegyesület gyűlésein való megjelenés is néhány napot igénybe vesz, mert az 1872. évi 23.201 sz. a. kelt miniszteri Rendelet szerint az 1868. évi 380. t.-c. 146. §-a értelmében szervezett tanítótestületnek is tagja a kir. tanfelügyelő s igy nemcsak a köz-, hanem a körgyűléseken is köteles megjelenni. A mostani népnevelési kir. tanfelügyelőséget teljesen újjá kellene szervezni, ha azt akarjuk, hogy hivatásának teljesen megfeleljen. A mostani címek helyett talán helyesebb lenne a következő: kir. tanfelügyelőség helyett: népoktatási kir. felügyelőség ; kir. tanfelügyelő helyett: népoktatási kir. felügyelő, segédtanfelügyelő helyett: népoktatási kir. felügyelő helyettes; tollnok helyett irodavezető vagy irodatiszt. Uj cim lenne a következő: népoktatási kir. fel- ügyelőségi titkár, segédtitkár, fogalmazó és segédfogalmazó. Minden népoktatási kir. felügyelőség a következő tiszti személyzetből állana: a) felügyelő, b) felügyelő helyettes, c) titkár, d) segédtitkár, e) fogalmazó, f) segédfogalmazó, g) irodatiszt vagy irodavezető, h) leiró vagy napidijas, végre hivatalszolga. Felügyelő, felügyelő helyettes; titkár, segédtitkár, fogalmazó,s. fogalmazó csak az lehessen,ki az 1883.§.évii.t.-c 8.§-ánakmegfelel, legalább 10 évig gyakorlatilag is működött mint tanító, ismerje úgy az osztott mint az osztatlan népiskolát, nemcsak magyar, hanem lehetőleg nemzetiségi vidéken is. Az irodavezetők vagy irodatisztek, leírók vagy napidíjasok kvalifikációja a IV. közép vagy polgári iskola elvégzése, ezek végeznék a kezelői teendőket. Az üres állások pályázat utján töltessenek be. A népnevelési kir. tanfelügyelőség csak akkor felel meg fontos hivatásának, ha a m. kir. belügyminiszter 1876. évi október hó 24-én 48.858 sz. a. kelt rendelete értelmében a vármegye székházában helyeztetik el. E tekintetben a régebbi időben székes
