Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-10-01 / 8. szám
8. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. oldal létén mintegy 150 nevesebb tanférfiu, akik Moussong Géza vezetése alatt a kultusz- és pénzügyminisztériumba vonultak, hogy ott a tanítók fizetésrendezése felől tájékozódást szerezzenek. A kultuszminisztériumban azonban senki sem volt hajlandó fogadni Magyarország tanítóinak vezérlő embereit, noha csupa mérsékelt irányú elemekből állott a küldöttség. Ezt a furcsa esetet jó lesz emlékezetben tartani. Tehát nem kellünk sem mint radikálisok, sem mint mérsékeltek. A szövetség vezető fér- fiai a tapasztaltak után elhatározták, hogy végső kísérletképpen magyarázó szöveggel látják el a tanítóság kívánságait tartalmazó memorandumot s azt a pénzügyi bizottság tagjaihoz s a pártelnökökhöz juttatják. Ily módon a tizenkettedik órában, talán lehet még valamit reparálni az elrontott tanítói fizetésrendezésen. Ha ennek sem lesz sikere, akkor a tanítóság mérsékletre intésére többé egyetlen tanitóvezér sem vállalkoz- hatik. Az 1912-iki költségvetésben az összes elemioktatási tanszemélyzet fizetésrendezésére — ideértve az óvónőket s gazdasági szaktanítókat és gazdasági szaktanitónöket — csupán 7,586.000 korona kiadási többlet van előirányozva. Ezen összegből, — tekintve a tanszeméiyzet óriási létszámát — nem lehet a tanítóság jogos igényeit kielégíteni. A francia tanitóforradalom. A francia- országi tanítók, összefogva a tisztviselők országos egyesületével, a postásokkal, vasutasokkal és szocialistákkal, nyíltan hadat üzentek a kormánynak. Élénk figyelemmel kisérjük eme érdekesnek ígérkező küzdelmet, mert annak eredményei s tanulságai a magyarországi tanítókat is közelről érintik. Az uj nyugdijtörvényjavaslat. Teleszky János pénzügyminiszter közelebbről benyújtotta a képyiselőházhoz az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényjavaslatot, mely a réginél sokkal kedvezőbb alapokon nyugszik. Az állami tanítók nincsenek átutalva az állami tisztviselők közé nyugdíj szempontjából, tehát rájuk nem vonatkoznak eme javaslat humánus intézkedései. Ennek kiküzdése még a fizetésrendezésnél is fontosabb volna. De hát az az átkunk, hogy éppen a döntő pillanatokban olyanok vagyunk, mint az oldott kéve. A szilágyvármegyei állami tanítók u. n. reformpártot toboroznak országszerte az áll. tanítók országos egyesületének uj alapokra fektetése céljából. Ha ez alapon egyesíthető volna az állami tanítók össze- sége, helyeselnők az akciót. De mi úgy látjuk a helyzetet, hogy a radikálisok és mérsékeltek közötti űrt aligha hidalja át a reformpárt. Csodálatos, hogy az állami tanítóság sehogyan sem akarja meglátni az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének hatalmas szervezetét, ahol valamennyiünk számára van hely fentartva. Eme széles keretben egészen jól megférne egymás mellett úgy a radikális, mint a mérsékelt, úgyszintén a reformpárti áll. tanító. Az állami tanítók régebbi vezetősége annak idejében odadrótozta ugyan valahogy az áll. tanítók egyesületét a tisztviselők országos egyesületéhez, de oly formán, hogy az „országos“ jelzővel ellátott elnöki cim nehogy elkallódjék és az áll. tanítóság soha ott és akkor ne tartsa gyűléseit, ahol s amikor a tisztviselők komplexuma együttes erővel küzdi ki tagjai számára az emberségesebb ellátást és humánusabb bánásmódot. Ez a kétiaki állapot természetesen egy csöppet sem hozta közelebb az áll. tanítóságot az áll. tisztviselői karhoz. Ha az országos állami tisztviselői egyesület keretein belül (és nem mellette) helyezkednénk el, mint annak egyik szakosztálya, igen szépen s ami fő, kellő erővel tudnók érdekeink előbbre- vitelét munkálni, ügy vélem, nem volnánk rossz helyen ama egyesületben, melynek a kultuszminiszteri tisztviselők is tagjai, föl egészen a legmagasabb hivatalokig. Látva az állami tanítók között fenálló belviszályt s tapasztalva az abból eredő hátrányokat, a magam részéről elérkezettnek tartom az időt arra, hogy az Áll. Tanítók Országos Egyesülete — mely a legtöbb esetben úgyis
