Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-10-01 / 8. szám
4 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 8. szám művészien szép és értékes közéleti szereplését oly módon, hogy az ő nemes Ízlését, puritán egyszerűségét kelletlenül ne érintsem. Kótai Lajos életpályája gyönyörű ívelést mutat, érdemes és tanulságos azt közelebbről szemügyre venni. Miként az üstökös az égboltozaton ritka jelenség, úgy a tanítói közéletben sem fordul elő egyhamar az a tünemény, hogy összpontosítva mutatkozzék egy emberben a józan ész, kitűnő készültség, magas intelligentia, eredeti tehetség oly emelkedett foka, mint a minő Kótai Lajos egyéniségében szerencsés összhangban egyesítve van. A fegyelmezett észjárás minden alapkellékének birtokában lévén, önként érthető, hogy ura a szónak és mestere a toliforgatásnak, amely tulajdonságok legértékesebb, legmegbízhatóbb fegyvereknek bizonyulnak az élet nagy harcában. Szónoki készsége egyenlő erővel és szabatossággal nyilvánul meg az iskolai katedrán, társadalmi összejöveteleken, avagy a közélet bármely fórumán. Irályán bizonyos játszi könnyedség, világosság, báj ömlik el, aminek mása csupán legjelesebb Íróinknál észlelhető. Emellett minden írásművéből kisugárzik a kedély, az érzelemvilág szinpompája és mélyen járó gondolkozásának gazdagsága. Fiatalabb éveiben otthonos volt a költészet berkeiben, később a - hirlapirás terén ragyogtatta tehetségét, majd a tankönyvirodalomban kifejtett munkásságával szerzett magának messze szárnyaló hírnevet. De más irányban is siker koronázta törekvéseit. Egyesületbe tömöritette Szatmár- Németi polgárságát és feje, irányitó lelke volt hosszú időn keresztül Szatmáron egyik tekintélyes politikai pártnak. Részt vett a városi közügyek intézésében, szervezte a szatmárvármegyei tanítóságot és mindenekfelett vasszorgalommal, szaktudással látta és látja el félszázad óta mindmáig tanítói hivatalát s buzgósággal tölti be a vármegyei Általános Tanítóegyesület elnöki tisztségét. Sokoldalú, eredményes munkálkodása fe- fett mindig ott lebegett ama nemes gondolat, hogy a tanítói névnek, a tanítói pályának becsületet szerezzen, tekintélyt biztosítson s igy része van abban, hogy a közfelfogás ma már megváltozott a mi pályánk felől. Széles mezőre terjedő köztevékenységével kivívta a megyei tanítóság osztatlan tiszteletét és jóindulatú, barátságos modorával mindannyiunk benső ragaszkodását. Nagyrabecsült, vezérlő egyéniség Ő közöttünk, úgyszintén városunk polgársága és felsőbb hatósága előtt. Szeretettel vesszük körül kedves bajtársunkat, a megyei tanítóság nesztorát, mikor a királyi elismerés fénykévéje ragyogja be további utait. Büszkeséggel valljuk Őt magunkénak és hálát adunk a Gondviselésnek, hogy előrehaladott kora dacára, meg nem fogyatkozott testi s lelki erőben találja Őt a tanítói pályán elérhető legmagasabb kitüntetés. Adja az Ég, hogy érdemes pályatársunk az ifjúság üde tavasza, a férfikor izzó, küzdelmes nyara után, hátralévő napjain zavartalanul élvezhesse sokáig az őszi verőfény kelletned. —r —r. * Kitüntetett kartársunk életrajzát a „Szamos“ c. lap adatai nyomán itt közöljük; Kótai Lajos 1846-ban született Kunhegyesen. Iskoláit Debrecenben végezte. A gimnázium VII. osztályából ment nevelőnek a porcsalmai Gyene családhoz. Két évi nevelősködés után Zsarolyánban, majd Gacsályban és Ököritón tanított. Ez utóbbi helyről hívta meg az egyháztanács 1870-ben a szatmári református elemi népiskolához. Több évig tanított rajzot a szatmári ref. gimnáziumban. 1884-ben ipariskolai igazgatóvá választották. A „Szamos“ cimü tekintélyes lapot 15 éven át a „Tanügyi Értesítőt“ öt évig szerkesztette. A polgárság — becsülésének, szeretetének dokumentálására — városatyává választotta. Az irodalom terén folytatott munkálkodása sohasem szünetelt. „Költeményei a „Szamos“, „Szatmár“ és a „Protestáns Egyházi lap" hasábjain szétszórtan, 1879-ben pedig egy kötetben ki-