Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-05-15 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. 7 De nálam másképen legyen ! Mit ér a pedánsok erénye ? Költő vagyok, van gyermekem S főgondom mindig az nekem, Hogy lelket formáljak beléje. Tanuljátok a németet, A jizikát s a latin nyelvet, De előbb s mindenek felett Legyen szeretet bennetek. Mert szeretet kell a sziveknek. Ám mitsem ér, higgyétek el, Titkon szeretni, zárt ajakkal; Csak úgy lesz boldog a kebel, Ha nincs a vágyakon lepel, Ha a fül nyájas szavakat hall. Átlátszók az igaz szívek, Meglátni gyöngédségük’ bennük. Ó, ti közömbös kicsinyek, Becézzétek szüléitek’ Hisz ti vagytok az ö szerelmük. A jóság drága, szép erény, De kell ám, hogy mindenki lássa; Még nyár előtt, tavasz tehén Nyíljék ki a szív r ej tekén A kel lem s vidámság virága. Lám, hol az áldás legnagyobb, Az ékes gabonakalászok Közé Isten keze adott Búzavirágot s jó magot, Arany kévét és piros mákot.
