Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-04-15 / 4. szám

14

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

cä«P-.

m OTTHON, üük»

JO az Isten ! [rta: Vargha Benő.

m

Együtt jártunk a p—i képzőben. Mint mondani szokás: olyan jó volt, mint egy darab kenyér. Örökös mosoly ült az arcán. Nem volt egy rossz embere a tanulótársak között, pedig ez nagy ritkaság; az osztálytársak hamar kiismerik egymás gyengéit s hol tréfából, hol komolyan egy-egy jelzőt ragasztanak reá. Az ő neve csak’ „Pátri“ volt. így hívtuk mindnyájan. így szóllitotta őt még a gömörmegyei is, pedig ő szatmári volt.

Mint a fellegzeten égbolt, oly derült volt a lelke mindig. Ha valahol komolyság uralkodott és a „Pátri“ megjelent: ott mindenki szint és kedélyt változtatott. Vele szemben nem mert senki komoly lenni, — egy szava, egy mosolya eloszlatta a komolyságot.

Szeretettel és bizalommal volt osztálytársai iránt; ugyanígy viseltetett iránta mindenki. Ő volt a cétusnak udvari borbélya. Hogy hol tanulta e mesterséget: nem tudni; de oly tökéletes jártassággal birt e szakban, mint akármely tanult mester. Sok dolgot is adtak neki a fiuk, de ő ezt az aprólékos fáradságot mindenkinek szívesen és ellenszolgálat nélkül megtette.

Nagyon jó szive volt. Abban az időben diákszobában a „marci“ (hazai kenyér) nagyon szívesen látott vendég volt. Nem csoda! A diligentia elejétől a végéig elfelejtette az ember még az izét is a hazai kenyérnek. A Pátrinál azonban megesett, hogy köz- ben-közben is kapott hazulról egy-egy szép fehér marcit. A diákszobában rendesen közösség szokott uralkodni. Az ősi szokás azt hozta magával, hogy a kapott elemózsiát mindenki szó nélkül az asztalra tegye. Ezt a jogrend igy kivánta. A tulajdonos csak azt tehette el, ami megmaradt: azt nem kivánta tőle senki. Aki ezen ősi szokás alul kivételt akart tenni, az ugyan alaposan megjárta, mert a marci úgyis elfogyott, hiába zárta el. Mindennek van oka- foka. A diák túljár még egymás eszén is. Ha nem nyilt elől a láda; kinyílt hátul a sarkánál. A szegeket mindig vissza lehetett ideiglenesen ütni.

. A Pátrinál ez utóbbi operációra soha nem volt szükség. Ö ismerte a deákéletnek minden sanyaruságát, s tudta, az efféle szi-