Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-01-15 / 1. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

7

simultak; de vájjon átalakult-e a 14—15 éves tanuló ifjúság lelki élete ezeknek a befogadására s átalakult e fizikuma a nagy horderejű testi és szellemi munka elbírására? És a képzőintézetből kikerülő 19—20 éves ifjú az életbe lépve, átérzi s megvalósíthatja-e azon hozzáfűzött reményeket, sőt követelményeket, melyek az első naptól kezdve tőlük igényeltetnek.

Ma ugyanis a helyzet képe az, hogy mig a középiskola V—VIII. osztályú tanulói tisztán az általános műveltség elsajátításával foglalkoznak, addig az ugyanazon korú képzőintézeti tanulók ezen kívül szakpályájuk neveléstani- és módszertani tárgyaival lehető kimerítően és tüzetesen, minden oldalról megismerkednek a művészeti tárgyakban, különösen a rajzban és zenében kiképzést nyernek s gazdaságtani s kézügyességi tudnivalókkal is ellátva bocsáttatnak az élet útjára; vagyis általános műveltségre, szakoktatásra s művészeti képzésre vonatkozó, összesen három irányú képzésben részesittetnek. Ily nagymérvű elfoglaltatást, mondhatni megterhelést elbir-e az intézetbe, illetve onnan az életbe kilépő ifjú s van-e mindegyiknek kellő alanyi és értelmi befogadó, de egyúttal átadó képessége is ezeknek feldolgozására, vagy ha van s célt ér, nem teszi-e e khaosz idő előtt fásulttá, vagy aggá, — ennek vitatása más lapra, a képzőintézet reformjának lapjára tartozik. Csupán azt konstatálhatjuk itt, hogy a sok oldalú tanítói és népnevelői hivatás igazi betölthetésére széles látkörü, magasabb szempontokat érvényesíteni tudó, munkakedvvel felruházott igazi férfi képes. S ilyeneké a jövő.

Bizzunk mindnyájan ebben a szép, ideális jövőben, mert ennek el kell jönni és el is fog jönni. A csüggedők, kételkedők tekintsenek egyetlen példára, a szatmári „Tanítók Házá“-ra; eré- lyök fogytán jusson eszökbe az az emberfölötti munka, mely annak megteremtésében kifejezésre jutott. Szolgáljon zsinórmértékül annak áldott tevékenysége, kinek éjet-napot eggyé téve szellemi energiája a semmiből ragyogó palotát emelt, korszakos intézményt létesített, mely intézmény nemcsak mint anyagi kőhalmaz és tápintézet, hanem mint a tanítói állás megbecsülésének, a jövő társadalmi életben is helyet foglalásnak is sarkalatos köve, útmutatója, a fentebb jelzett perspekturát legfényesebben igazolja.

Előre tehát továbbra is! minden órát felhasználva igyekez