Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 kialakultnak tekinteni. Hanem igenis következtetést vonhatunk a jövőre nézve és pedig a jelekből Ítélve oly következtetést, melynek teljesülése a legnagyobb valószínűség szerint arányban fog állani a tanitó-társadalom által végzett munkával s az ennek kapcsán igényelhető társadalmi elismeréssel. Ha a tanitó-világ eddigi küzdelmeinek történetét áttekintjük, abban a szellemi fegyverekkel oly méretű szereplését, a magasabb eszmék megvalósítása iránti vágyat nem találjuk úgy fel, mint napjainkban tapasztaljuk. Tanitó-társadalmunk, Istennek hála, rálépett arra az útra, melynek végében ott áll munkájának megbecsülése, ott áll a tanítóság azon törekvésének eredménye, hogy ne csak mint az ABC. megvalósító közege tekintessék, hanem mint a népmüveltség személyesítője, az intéző köröknek nem alatta, hanem mellette küzdjön a legnemesebb célokért. Ez az ut pedig nem más, mint munkásság minden vonalon. Göröngyös ut, de hálás. Ma már a tanitó-társadalom belekerült az igazi szellemi munkás-osztály életforgatagába. A szekér a forgatagban egyelőre sebesen halad s csak azt veszi föl, ki maga is kiemelkedve a hétköz- napiságból, nagy igyekezettel lassúbb társai hátrahagyásával siet a rohanó menetben részt venni. Miként a hajnal küzd a sötétséggel, de a világosság előbb-utóbb diadalt arat, úgy rajzolhatjuk meg a tanitó-társadalom jövendő kialakulásának képét. Az a törekvő, megfeszített munka, mely a tanítóság előtt nyitva levő téren nyilvánul, elvégre is megtermi gyömölcsét. Ez a biztató fénysugár pedig nemcsak abban az általános tétel felállításából táplál minket, hogy a szorgalom, a munka méltó jutalomra talál, hanem mivel látjuk, hogy társaink közül azok, kik a tanulás és tudás fegyverével ellátva, a tövises utón hősi bátorsággal haladtak, céljukhoz is jutottak. Nincs tehát helye a lemondásnak, a csendes megadásnak. A „mindhiába“ csüggesztő ereje megtörik a kitartó munkálkodáson. Lankadatlan munkában edzett kartársaink közül többen helyet foglalnak már a tanfelügyelőségnél, a ministerium- ban, a vármegye tanácskozó termében, az orsz. közokt. tanácsban, az iparoktatás tanácsában, az irodalom mezején, a mezőgazdasági gyakorlat és irodalom tág terén, a szerkesztőségi asztalnál stb. stb. Akik pedig a tanitói gyakorlati élet terén vállvetve munkálkodnak az ideális eszmék megvalósításáért, ép oly tiszteletnek