Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-12-15 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3 jegyzők fizetése legalább 400 forintban állapítandó meg. Az apa a jegyzőkkel, a fiú a lelkészekkel állítja szembe a tanítókat. Régebben csakugyan úgy volt, hogy a lelkész fizetése nagyon sok helyen háromszorosa volt a tanító javadalmának. De mit is mond ez a beszéd? Azt mondja, hogy nem nyilatkozhatik cinikus közönynyel a tanítói karnak anyagi helyzete megjavítására vonatkozó törekvéseiről, érti és méltányolja s a mennyire az állam pénzügyi ereje engedi, szives örömest honorálja azt: mégis azt kell mondania, hogy vannak társadalmi osztályoka papok, kiknek ilyenirányú törekvéseit sokkal sürgősebbnek és mellőzhetetlenebbnek találja, mint a tanítókét, mert ha a tanítói kar kvalifikációját, az általa tett idő- és pénzbeli befektetést tekinti: egy emberöltő alatt egy foglalkozási ágnak sem javul oly mérvben az anyagi helyzete, mint a tanítóké. Hozzá tehette volna a szónok mindjárt, hogy nem is volt oly nyomorult a javadalmazása egy foglalkozási ágnak sem, mint a tanítóknak. A nem cinikus közönyösség tehát arra a megállapodásra jut, s a beszéd lényege az, hogy adni kell valamit a tanítóknak, amint azt az állam pénzügyi ereje megengedi, de a tanítói fizetések rendezésénél előbb valónak tartja más foglalkozásbeli ágak fizetés rendezését. Nem szabad nekünk tanítóknak éppen ez ügygyei kapcsolatosan a papi hivatás, kvalifikáció és munkásság sikere felett nézeteket nyilvánítani; annyit talán a jó ízlés megsértése nélkül felemlíthetünk, hogy nem számítva az elemi iskolát, rendes körülmények közt a tanító 8, a lelkész 11 évig készül ahhoz, hogy célt érjen ; úgy a lelkészek mint a tanítók nagy része a vagyontalan vagy kevésbé vagyonos családokból kerül ki s mindenik bizonyos jótétemények, alapítványok stb. segélyével érheti el végcélját. Ennyit a pénz- és időbeli befektetésről. A tanítói javadalmazások megállapításánál a nyomasztó. megélhetési viszonyok mellett irányadó csak az a kérdés lehet, hogy van e szüksége Magyarországnak
