Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-10-15 / 8. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

13

Ti lázas álmok léha szenvedélyek!

Ti bűnös csók, ti átvirasztott éjek! Világszerelme, vétkes álmodások,

Melyek bús emlékként hozzám el-eljártok: Érettetek csak egyet kérek én Ott lenn a sírnak békés fenekén:

Jöjjön ki az, kit igazán szerettem És zokogjon és sírjon ott felettem;

Érezze azt, hogy nem én vagyok árva,

De ő van ott fenn rab bilincsbe zárva.

És én megértem ott, a föld alatt A szivettépö meleg fájdalmakat.

Jöjjön ki az, ki semminek se nézett,

Ki átkozott, ki bántott, meg nem értett;

Ki tévedésem nagy bűnnek nevezte,

Tisztes munkámat semmibe se vette:

És bánja meg; hogy engem annyit sértett; Hogy bűn volt lépte, önzés és önérdek.

És — bár a hitem erős, mint a szikla,

De ha mégis úgy volna az megírva,

Hogy a halállal vége van a létnek, Örömnek, üvdnek, kínnak, szenvedésnek:

Kik igy tettetek, bántsatok ti engem,

Úgyis felejtem... úgyis elfelejtem.

Monoky Sándor.

Versek.

Suttogó hangod,

Néha lágyan csendül,