Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
14 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Magyarok Istene leszáll az egekbül, Ha az Ármány talán bántani akar. De ti! Az egekig nyúló sziklabércek Vájjon mit álmodtok ? Nem egy uj csodát ? A szivem elszorul, ha reátok nézek, Mert nem sasok raktak ormotokon fészket: Ködszégyen teríti rátok fátyolát. Apró házikótok más nyelvű lakója Irigyen néz le a róna térire, Hol fehér házaknak tetején a gólya Kelepelget, hol a fehér gulya szól s a Magyar csikós dalol amúgy kedvire. Nem is más ez, mint a földre szállt menyország, A jó Isten ide azért tette le, Hogy — kik a pokolnak terheit hordozzák, — Lássák, egyre lássák, milyen a boldogság. Ábrahámnak enyhet nyújtó kebele. Nem tagadom én azt, mit tagadjak rajta ? Gyűlölöm ki itt él s lelke nem magyar! Hanem oda állok a küzdő csapatba, Előttünk az ellen fegyverét lerakja. Csak akkor nyúlik ki békére a kar: Hogyha meg lesz nyerve a nagy diadal! Monoky Sándor.
