Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-06-01 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 135 lehet meggyőzni. A szakjelentés részletesen felsorolja az eszköz hiányait, ezeket az észrevételeket szerző, nem követi. 5. Hoch József: „Számolási eszköze a helyértékek szemléltetésére“. Engedélyeztetett az 1895 évi 2638 sz. min. rendelettel. Szerzője nem. válaszolt az elnökség megkeresésére. 6. Herresbacher József: „Táblás számoltatója“ a népiskola I. osztálya számára engedélyeztetett az 1895 évi 22290 sz. mm. rendelettel. 7. Stampfe! Károly: „A számvetés első oktatására szolgáló falitábla“ c. taneszköze, a népiskolák számára engedélyeztetett az 1901 évi 25857 sz. min. rendelettel. 8. Győrffy János: „Fali egyszeregy“ a népiskola I—II. osztálya számára engedélyeztetett az 1902. évi 1304. sz. min. rendelettel. 9. Singer Adolf: „A törtek szemléltetésére szolgáló eszköz.“ A népiskolák számára engedélyeztetett az 1896. évi 50217. sz. min. rendelettel. Szaímár-Németi, 1910. március hó 1. napján. 3212—1910 tfsz. Szatmárvármegye valamennyi népoktatási tanintézete igen tisztelt helyi hatóságának és tanítóinak. Ismeretlen Cim előtt az emberszeretet nevében folytatott amaz áldásos munkálkodás, melyet a vakokat gyámolitó országos egyesület szerencsétlen embertársaink érdekében kifejt. A nagyméltóságu vall. és közokt. Miniszter ur a nevezett egyesületnek humánus törekvését 26368 és és 109594—909 számú rendeletéivel meghagyta, hogy a vakok nevelési és oktatási céljaira az ország minden iskoláiban éver,- kint gyűjtés rendezendő. Hazánkban az m. kir. statisztikai hivatal legújabb kimutatása szerint a vakok száma a 18 ezeret meghaladja és budapesti, szegedi, szombathelyi, miskolczi, temesvári, kolozsvári és újpesti intézeteibe a felvételre rendkívül sokan folyamodtak, de a nevezett egyesület e kérelmeket jelenlegi rossz anyagi helyzete miatt kénytelen elmulasztani, miért is könyörgő szózattal fordul a magyar társadalomhoz és a tanítói karhoz, hogy azon szerencsés gyermekek körében, vagy felekezetek a tanulást lehetővé tették, azok oktatásának elősegítésére, akik kiképzés nélkül, mint munkaképtelenek a koldulásra vannak utalva, fokozottabb mértékben gyűjteni szíveskedjenek. Bízva Cim humánizmusában, remélem, hogy a kérelmet teljesíteni szives lesz, miért is az ország vakjainak ügyét kegyeibe ajánlva kérem, hogy a gyűjtött adományok címén befolyó összeget a „Vakokat Gyámolitó Országos Egyesületihez Budapest VII., Hungária körút 16 szám alá küldeni szíveskedjék. Szatmár-Németi, 1910 április hó 29. napján.
