Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 17 tézi tetteinek tulajdonítja. Tisztelem történelmünk régi hőseinek emlékét; csakhogy nagyságukat én más mértékkel mérem. Azok a hősök, nemcsak hősök, hanem okosan és mélyen gondolkodó államférfiak is. Árpádnak, Szt. Istvánnak, a Béláknak, Hunyadiaknak stb. meg volt a helyes, az államfentartását célzó gondolkodásuk s csak ha terveiket már másként nem tudták megvalósítani, nyúltak fegyverhez. A hőstetteknek, háborúsdinak akkoriban meg volt az ideje, mig az állami élet nem consoüdálódott, de most, mikor az állam léte szinte biztosítva van, szintén túlzás a hősöknek és hadi tetteknek módfölötti dicsőítése. Általában a militaris- musért való túlzott lelkesedésünk akkora, hogy legnagyobb tekintélye van az uniformisnak úgy a férfiak, mint a nők körében, sőt még a gyermek is játékszerül először fakardot és puskát kap s igen kevés az a gyermek, amelynek először Riehter-féle épitőszek- rényt adnak. S igy vagyunk az iskolában is, hamarább kell a diáknak Achilles és Agamemnon fantastikus hőstetteit megtanulni, mint Aristoteles, vagy Sokrates bölcsészetét. A diák teli tüdővel fújja, hogy Botond vitéz hogy törte be a bizánci vaskaput, de Körösi Csorna Sándor szenvedéseiről s a közművelődésért való önfeláldozásról halvány fogalma sincs. Azt is tudja minden diák, hogy Kinizsi hogy fogott föl három törököt szájába, két kezébe egyet-egyet s úgy táncolt diadalmi mámorában a kenyérmezei csata után, de azt már nem minden diák tudja, hogy ki volt Bolyai Farkas, e zseniális és világhírű matematikus, vagy hogy a gyufát, vagy. a varrógépet ki találta fel, vagy ki állította föl az első könyvnyomdát Magyarországon. Mindenki tudja, hogy ki volt Dobó István s hogy védelmezték paprikával, szurokkal az egri várat, de szegény Dietrő Paleocapának tán hírét se hallotta senki, pedig ő volt az, aki a Tiszát hajózhatóvá tette. Számos példát tudnék fölhozni, amiből még jobban kiviláglanék, hogy mig a történelmet a mai rendszerben tanítják, addig a militarismusért való sokszor hóbortos lángolásunk, lelkesedésünk sem fog alább hagyni. Szerény kívánságom csak az volna, hogy tanítsák a kultúra, a felvilágosodás, a tudományok harcosainak és vértanúinak életét és müveit is legalább oly részletességgel, mint a háborúk hőseinek tetteit, mert sokszor a tudományok hőseinek, a nagy gondolkodóknak müvei vannak olyan fontossággal és befolyással egy állam fennmaradására, mint az Ocskayak, Bezerédyek hadi tettei. Történelmi hagyományok
