Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9 igaz, nemzeti, történeti alapon fentartott békére nagy, mondhatlan szüksége van. Az igaz, eszményi békének ápolásával, törekvésével szolgálhatjuk lélekből a nemzetet. A mi nemzetünk életéhez nincs hasonló élete egyetlen nemzetnek sem a világtörténelemben. Sem múltjához. Sem jelenéhez. Jövője is csak múltja alapján alakulhat ki. Ne álljon elő senki idegen földön termett életföltételekkel. Se érthetetlen bölcselettel. Mert nekünk nem kell még az abszolút szabadság sem, ha elvész a nemzet szabadsága. Mi nem akarunk tudományosan gondolkodni a szabadságról, ha józan eszünk közt elvész a nemzet szabadsága, elpusztul ősi ereje, jellege. És beolvad, a nagy, a nemzeteket elnyelő világpolgárságba. A mi igazi békeségünk eszménye, nem a meddő, elválasztó harc, hanem a kölcsönös megértésen alapuló történeti Magyarország. Mozaik. A mozaik olyan különféle színes darabokból összerakott munka, mely külsőleg hasonlít a festéshez, de különbözik attól abban, hogy egyik színről a másikra nincs benne árnyalat, nincs benne kapcsolat. Amiket én is itt hamarjában összeakarok állítani, annyiban véve csakugyan mozaik, lehetne azonban quodlibet, vagy mutatós vásári munka, aminek gyorsan, záros határidő alatt kellett megszületni. Nézzük azonban a darabjait, melyek nem mesterségesen színezett üveg-, kő és faanyagokból állanak, hanem olyan jelenségek, melyek a tanügyi élet mezején a közelebbi időkben felmerültek s egy-egy tanítói értekezleten kérdés nélkül képezhetik eszmecsere tárgyát. Első helyen emlékezem meg a Néptanítók lapjáról, melyről 42 évi pályafutása után azt gondoltuk, hogy valóban kimúlt, kiszenvedett. Köztünk is vannak, kik szívesen fogadták a szélvészt,
