Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-15 / 10. szám

4

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

A kimozdítás is óriási küzdelembe került. A szent türelemnek, várakozásnak tipikus, világra szóló példája a mi tanítóink türelme és várakozása. A nélkülözéseknek, a szegénységnek, a nyomornak tragikus képei rajzolódtak a magyar tanítóság élettörténetének lapjaira.

De teljesítették hivatásukat. Mert átérezték. Mert hit és nemzetszeretet élt lelkűkben. Mert erősebben ki volt fejlődve gondolatvilágukban az, amit a mi Madác- hunk körülbelül igy fejez ki: Ember, ha csak okosko- dol, akkor elveszel. Nem fogsz megérteni semmit. De annyit mégis, hogy más is van a világon, mint anyag és hideg, boncoló értelem.

A hideg boncoló értelem, melyet az élet mai harca még izgat is — igen világossá teszi, hogy a tanítóságnak joga van ám a munkás igazságos és kézzel fogható jutalmazására, bérére. De beláthatja azt is, hogy annak a nehéz kőnek tovább mozdítására idő, erő, fejlődés kell. És azt is, hogy miként fizikai értelemben nem okosság azt a nagy követ egyszeri és teljes kimerülést okozó erővel megrohanni, mert a visszhatás okvetlenül bekövetkezik: úgy itt az adott helyzetben okos, komoly és tartalmas, a fejlődés törvényeinek megfelelő lépésekben kell tovább gurítani ... A lassan, de folyton hulló vízcsepp még a követ is kiássa. A folytonos, tartalmas, okos és a tulcsapásokat kerülő küzdelem ... a nemzet, a kormányzat, a társadalom lelkét is meghódítja.

Megvallom, soha se hittem a lármás, a zajos, a komolyság rovására eső agitációkban. Mert ismerem a lármázó, a csörtető patak természetét. És tudom, hogy a lassú, de méltósággalteljes folyam hatalmas, mély medreket ás. És óriási hajókat szállít a kikötőbe.

* * *

A tanítóságnak ismernie, éreznie és gyakorolnia kell jogait. De elválaszthatlanul tisztába kell lennie nagy kövességeivel is.

Ismerem ám jól a tanítóságot. A magyar tanítóság előtt kalapot emelek. Vívtak ők olyan csatát, mint a po-